A fiatalember és az angyal egyszerre kapott a leány után és rántották vissza a sziklaszírt pereméről. Közben egyszerre dobbant a szívük iránta. Sokatmondóan csillant fel az emberi zafírkék és az angyali smaragdzöld…
“Társaim a sötétség ellenére is jól láthattak, hála kiválóan táguló pupilláiknak, mely jellemzője volt minden demiurgnak. Én, sajnos más voltam, mint ők. Közéjük tartoztam, de mutánsnak születtem.”
“Már nyoma se volt annak a férfinek, akibe beleszeretett, akinek nevettek szürkén csillogó szemei. Ahogy múlt az idő, egyre ritkábban találkoztak. Már a fiával se játszott. Elvonulva gyakorolt, rettegve, hogy ellenei egy nap utolérik.”