Hajnal csillaga – 18. rész

Hatalmas, hófehér szárnyai riadtan kavarták a teret, miközben magára eszmélve tudatosult benne a környezete és teste enyhén ragyogni kezdett. Nem voltak vágyai, céljai. Nem tudta, hol van és miként került oda. Azt se tudta, ki ő valójában.

Sietve ugrott talpra, de ott helyben össze is csuklott volna, ha valaki el nem kapja. Így kezdődött új élete az új testben. Különös érzés volt ahogy puha bőre a kemény talajhoz nyomódott, miközben lassan hozzászokott a járáshoz. Különös volt a lény is, akit először látott, aki segítette őt talpra állni. Érezte kezeinek erejét, de olyan nagy fénye volt, hogy testéből semmit se látott. Le is kellett vetnie pillantását, máskülönben nem bírta tekintete a ragyogását. És különös volt a hely is, ahol magához tért. Oly sok érdekes tárgy és berendezés vette körül. Aztán a fénylő lény kivezette onnét és hamarosan egy nagy, virágoktól tarka rétre értek. Az ég gyönyörű kékjéről két irányból két Nap is leragyogott rájuk odafentről.

Különös volt számára az egész világ, mely körülvette. Rengeteg kérdés merült fel benne közben. Eleinte azonban nem tudott szólani. Nem találta a szavakat. Ám a különös, magasztos lény az első pillanattól kezdve beszélt hozzá és így nemsokára megértette őt.

Meglepve látta mily sok hozzá hasonló, hófehérszárnyú lény létezik még. Több százezren, milliónyian is lehettek, kik érkezésükre mindenünnen elősereglettek. Miután bemutatták a többieknek, addigra már rengeteg kérdése is volt. Elkezdte hát feltenni őket. Legnagyobb meglepetésére azonban a legtöbbre senki se tudott válaszokkal szolgálni neki.

A bejáratnál meglapuló lény ámulva nézte végig az egész jelenetet, ahogy a hozzá hasonló, de hullámos, fekete hajú lény váratlanul magához tért és felkelt, majd járni kezdett. Ennél is jobban érdekelte azonban a berendezés. Alig várta már, hogy mindketten távozzanak. Sietve húzódott félre a bokrok takarásába, amikor elhaladtak mellette, aztán berohant, hogy körülnézzen. Elképzelni se tudta, hogy miféle hely lehet ez, mire lehetnek képesek az ottani berendezések. Kíváncsian tapogatott végig mindent, benézett mindenhová. Aztán egyszer csak… nem tudta mihez ért hozzá vagy mi ért hozzá, de érezte amint hatalmas energia fut végig a testén. Váratlanul mindent elárasztott a fény, mely a testéből sugárzott, de ő nem látta ezt, mert elméjét lefoglalta ezernyi kép káprázata, miközben leomlott a földre. Mintha robbantak volna az érzékei. Nem tudta mennyi idő telhetett el addig, míg végül fel tudott tápászkodni és akkor… ahogy megfordult… szembetalálta magát azzal a ragyogó lénnyel, akiről addig azt hitte, őket teremtette.