Hajnal csillaga – 25. rész

– Ezt most azonnal fejezd be és gyere! – kiáltott rá Lillith-re a fickó.

Közben barátunk is felkelt. E szavaknál a nevetést is abbahagyta, majd pedig hófehér szárnyait fenyegetőn széttárva, előrébb lépve határozott hangon így szólt:

– Nem hallottad? Nem kíváncsi rád. Takarodj!

E szavakra megrezdültek köröttük a cserjék és fák ágai. Baljós fuvallat futott végig a réten.

– Hogy mersz te itt parancsolgatni nekem? – kiáltott fel erre felháborodva a fickó. – Nem tudod tán hol a helyed?

– Nem hinném, hogy éppen neked kéne bealázkodnom! – felelte ridegen a barátunk.

Erre a fickó már lépett volna előre, de a következő pillanatban hangos surrogás vonta magára figyelmüket. Egy csapatnyi hófehér, szárnyas lény érkezett. Éppen olyanok voltak, akárcsak főhősünk. Annyiban különböztek csupán, hogy nem ragyogott a testük annyira.

Könnyedén, puhán landoltak köröttük.

– Mi a gond? – kérdezték.

– Az egyik társatok nem hajlandó engedelmeskedni nekem – jelentette be a fickó panaszkodva.

– Igaz ez?

– A lány nem akar vele menni és én megvédem őt, ha kell – felelte főhősünk.

– Elnézést! – fordult erre az egyik hófehér szárnyú lény a fickó felé. – Ő még új. Csak nemrég teremtették. Nem tud mindent – aztán barátunk felé fordult és így folytatta: – Tudod, a nő a férfihez tartozik. Hagyd tehát őt! A mi feladatunk egyébként is az ember szolgálata. Neked is kötelességed hát engedelmeskedni neki. Ha azt kéri, hogy add vissza a nőjét, akkor add vissza!

Főhősünk nem felelt azonnal. A lány közben ránézett és megijedt attól, hogy tétovázik.

Barátunk azonban nem tétovázott, csak gondolkodott. Kiskaput keresett, mert nem akart ő feltétlenül lázadni. Akkor még nem.