Hajnal csillaga – 27. rész

Azt tervezte, hogy észrevétlenül magukra hagyják a társaságot és ezt a helyet, sőt ezt az egész világot. Úgy tűnt, sikerülni is fog ez nekik, ám váratlanul minden elcsendesült. Először azt hitte, észrevették, hogy elosonni próbálnak, de ahogy visszafordultak, megpillantották a síri csend fenséges, fénylő okát.

Vezérük jelent meg, az, akiről úgy vélték, hogy mindannyiójukat teremtette, de tévedtek és nem csak azért, mert az igazi teremtő Ávhriol volt. Ők csak azt látták, hogy megjelent a legfényesebb lény, akit valaha láttak, és akiről azt gondolták, nem más, mint akinek eddig is behódoltak, akinek követték parancsait. Nem sejtették, hogy mi történt időközben a barlangban. Nem sejtették, hogy mi történt egyik társukkal, Ávhriol első, hófehér szárnyú teremtményével, akinél még emberi lelket használt, akinél az új test halhatatlanságát oly kíméletlen módszerekkel tesztelte, mielőtt még az övéhez hasonló további testeket létrehozott volna. Nem sejtették, hogy hatalomvágya váratlanul fényével együtt nagyra lobbant. Igazából a hiánya se tűnt fel senkinek, hisz eladdig oly jelentéktelennek tartották. Nem gondolták tehát, hogy most épp ez a lény jelent meg váratlanul, hatalmas, tündöklő fényben, méltóságteljesen az eredeti vezérük helyébe lépve.

Nem hitte, hogy nehéz vezérnek lenni. Azt gondolta, hogy majd követik őt és szava szerint cselekednek. Végre észrevették. Ez volt az első gondolata, amikor megjelent. Addig jelentéktelennek gondolta magát, olyannak, akinek meg se hallják szavát. Most viszont… ahogy a csendben őt figyelő lényekre nézett, arra gondolt, mily sokat is számít a látvány. Dermedt áhítattal várták szavát.

Azt hitte örülni fog, ha uralkodhat. Azt gondolta, boldog lesz majd, amikor figyelnek rá, várva parancsait. Ám most… most nem érzett mást csak szánalmat, ahogy végigtekintett rajtuk.

“Mi történik itt?” Akarta kérdezni, de tudta, ha ezt megtenné, azzal bevallaná, hogy ő csak egy bitorló. Az igazi vezérük mindig pontosan tudta, hogy mi a helyzet. Mintha mindenütt jelen lett volna. Nem sejtette senki, hogy a legnagyobb fényű lény azért tudott mindent, mert valójában gondolatolvasó volt.

Ő azonban nem volt az.