Hajnal csillaga – 28. rész

Tudta tehát, hogy másként kell megoldania a helyzetet. De vajon miként? Ezt még nem sejtette. Egyben azonban biztos volt. Határozottnak, erélyesnek kell lennie.

– Gyertek csak vissza! – intett tehát parancsolón főhősünk és a leány felé.

– Nem – hangzott a meglepő válasz.

Persze megkérdezhette volna, hogy miért nem, de most először tapasztalt ellentmondást. Korábban, igazi vezérük egyetlen parancsára se ellenkezett senki. Személyes kudarcként élte hát meg a pillanatot és úgy vélte, ezt nem hagyhatja annyiban. Mert mégis mi lenne akkor? Ki hallgatna akkor a szavára, ha elnézne ilyesmit? Így gondolkodott. A következő pillanatban tehát váratlanul teleportált, mert már erre is képes volt. Aztán már meg is jelent főhősünk előtt, majd felemelte karját és egy elővágódó tűzgömbbel messze repítette barátunkat.

– Van még valakinek ellenvetése? – kérdezte, de senki se felelt. – Ne halljam meg, hogy még egyszer valaki nem teszi azt, amit mondok!

Azzal részéről befejezettnek tekintette a helyzetet és eltűnt.

Főhősünk csak jóval arrébb tért magához a földön heverve a csalitos közt. Akkor tapasztalta meg először, hogy mi az a fájdalom, de azt is, hogy milyen gyorsan gyógyulnak sérülései. Aztán a helyre gondolt, ahol az egész jelenet lejátszódott és arra, hogy bár tudná hol van és bár ott lehetne. Meglepetésére a következő pillanatban már ott is találta magát. Igaz, a többiek addigra már nem voltak sehol, de így szembesült egy újabb képességével, a teleportációval.

Tanácstalanul nézett körbe. Fogalma se volt arról, hogy most mit tegyen, merre menjen. És akkor hallotta meg a lány tiltakozó sikoltozásait. Rágondolt és a következő pillanatban már ott is volt mellette, szemben a fickóval.

A meglepetés ereje megtette a hatását. Mire a férfi észbe kapott volna, nőjének már hűlt helye volt. Ráadásul a barátunk akkora fénnyel érkezett, hogy fel se merült valódi kilétének gyanúja. A fickó tehát zúgolódás nélkül vette tudomásul a történteket, hiszen azt hitte, hogy a mindenek teremtője jött el a lányért. Egy ideig legalábbis nem emlegette fel a dolgot. És ennyi elégnek is bizonyult ahhoz, hogy főhősünk már messze járjon a lánnyal és nyomukra se lehessen lelni. Mire az eset híre az új vezérhez eljutott, barátunk már biztonságba is helyezte a leányt és vissza is tért a társaihoz.