Hajnal csillaga - 33.rész
Ávhriol hamar belátta, nincs túl könnyű dolga vele szemben. Az első adandó alkalommal tehát sietve teleportált, mégpedig jó messzire. Aztán várt. Kellett neki nem kevés idő ahhoz, hogy megnyugodjon és felfogja, hogy teremtménye egyelőre nem képes követni őt. Ijesztő volt azonban a gondolat, hogy hová fajulhat még ez az egész.
Tudta, amilyen gyorsan csak lehet, tovább kell fejlesztenie magát, hogy mielőbb meg tudja állítani őt. Az ellenfeléről nem is beszélve.
Később megpróbálkozott még pár módszerrel, de végül elege lett belőlük és belátta, nem tehet semmit. Hátrahagyta hát őket és nem érdekelte többé, hogy mit tesznek. Az se érdekelte már, ha tönkreteszik az egész bolygót. Átköltözött inkább máshová és vitte magával az űrhajót és minden tudását. Még a kis szakállas fickót is, majd teremtett mellé egy asszonyt Lillith helyett. Olyat, akivel képesek voltak kölcsönösen élvezni egymás társaságát.
Eme másik bolygón ismét megteremtette az idillt és ő maga is új életet kezdett. Így telt-múlt az idő és figyelmét már csak az emberek felé fordította. Közben persze sok időt töltött új barlangjában is és tovább fejlesztette a tudását. Közben másfajta lényeket is próbált teremteni, de azt akarta, hogy az ember legyen majd a fő szövetségese.
Arra gondolt, ha már nem tud megfelelően tökéletes lényt teremteni, olyat, aki biztosan őmellé áll majd, talán jó lesz fordítva is. Arra gondolt, előbb megismeri alaposan a már létező lényeket és aztán aki méltó rá, azt az örök élet ajándékával maga mellé állítja. Lassú folyamatnak ígérkezett, de ez tűnt az egyetlen hatékony módszernek. Sajnos akkoriban még nem ismerte a halhatatlanság titkát, de az örök fiatalságét már igen. Úgy vélte azonban, hogy az embereknek ennyi is elég lesz. Végülis neki nem legyőzhetetlen harcosokra volt szüksége. Csak olyanokra, akik kiállnak érte, ha kell az életük árán is és akik időt nyernek neki, hogy megszökhessen titkon, ha a bosszúszomjas fények utolérik és végezni akarnak vele.
Telt-múlt az idő… Ávhriol pedig egyre népszerűbb lett az emberek közt, ahol csuklyás vándorszerzetesként járkált. Alaposan megválogatta kit avat be a titokba, ki méltó az örök fiatalságra. Így gyűltek egyre többen és többen köréje. Felnéztek rá, tisztelték őt. Ő pedig megosztotta velük tudását, illetve a fényektől lopott tudást, hogy mielőbb minél magasabb szintre fejlessze őket.
Jön a folytatás!
Holnap este 19-kor!
Szólj hozzá lentebb és 5 tűzopált kapsz!