Hajnal csillaga - 50.rész
Áramszünet? Lemerült a generátor? Valamiért leállt a rendszer? De nem. Gondolta. Akkor nem égnének a jelzőfények se. Egek! Csak nem! De nem, ez teljességgel lehetetlen… Próbálta elhessegetni az ijesztő gondolatot, de érezte, amint a rémület ismét, de ezúttal minden addiginál jobban elkezdett szétáramlani benne. Mert mi van, ha ez a hang valójában… Mi van, ha csak gondolkodik a válaszon? Mi van, ha ő… ha ő az? Ávhriol próbált nyugodt, parancsoló hangot erőltetni magára, amikor újra megszólalt, de rettenetesen félt az igazságtól:
– Azt kérdeztem: Honnan veszed, hogy nincs lelke? – Kérdésére nem érkezett azonnal válasz. – Jól gondoltam hát – folytatta Ávhriol – Te vagy az!
– Elnézést, de… ezt nem értem. Kérem, ismételje meg a parancsot más szavakkal – szólalt meg ismét a gépies hang rövid tétovázás után.
– Na, persze! – legyintett Ávhriol – Most bezzeg hirtelen nem érted… Felesleges ez a színjáték. Nem tudom, hogy kerültél át az űrhajó rendszerébe, talán nem is kerültél át, csak az irányítást vetted át, most ez nem is érdekes. A lényeg, tudom, hogy ezt te csinálod, ezek a te szavaid. Mindegy is. Beszélnünk kell. Figyelj rám, kérlek! Azóta, hogy a királynál rád támadtam, azóta, hogy ott azokat mondtam, amiket… dühös voltam rád, de aztán sok minden történt. Most már másként gondolom. Nem a te hibád volt, hogy eltört az a kristály. Nem a te hibád, hogy így elveszett a fiam lelke a térben. Én csak dühös voltam a tehetetlenségtől. Azóta azonban volt időm gondolkodni és azt kell mondjam, igaza volt a királynak veled kapcsolatban. Nem akarok tehát többé végezni veled. Nyugodtan visszatérhetsz ebbe a testbe. A testedbe. Mert ez már a tiéd. A fiamnak, ha megtalálom a lelkét, bár ez már szerintem lehetetlen, de ha mégis sikerülne, tudok másik testet készíteni. Nem gond. Te különleges van. Bizonyítottad. Nem szeretném, ha elvesznél, ha miattam nem élhetnél. A harcoknak azonban véget kell vetnünk. Te se akarhatsz tönkretenni mindent. Tudom, hogy ez nem a te hibád, de el kell ismerned, a harcoknak csak akkor lesz vége, ha visszatérsz a birodalomba. És ott te is biztonságban leszel, kedvelnek téged.
– És mi lesz azokkal, akik mellém álltak? – tette fel a kérdést váratlanul a hang.
Ávhriol szíve pillanatokra dobogni is elfelejtett, ahogy ezt meghallotta. Igaz tehát! Egek! Mégis milyen nagyhatalmú lény lehet, hogy ilyesmire is képes? Átvette az űrhajóm felett a hatalmat. Egek! Mielőbb vissza kell terelnem a testbe. Ha az űrhajó minden tudásához hozzáfér… mi van, ha fogja és elindul vele? És ha a fényekhez megy? Ha mellé állnak? Belegondolni is rettenetes.
– Mi lesz azokkal, akik mellém álltak? – ismételte a kérdést a hang. Ávhriol nyelt egy nagyot, mert a gépi karok odaértek köré, hozzá és az érzékelők adatokat kezdtek gyűjteni az állapotáról. – Te félsz tőlem? – mondta ki észrevételét a gépi hang – Ahh! Te jó ég! Te nem is tudtad, hogy én vagyok az! Te… te csak hazudtál, hogy felfedjem magam!
Jön a folytatás!
Holnap este 19-kor!
Szólj hozzá lentebb és 5 tűzopált kapsz!