Hajnal csillaga – 51. rész

Ávhriol tudta, hogy ezzel neki vége, hacsak sürgősen el nem tudja terelni a figyelmet. Csak abban reménykedhetett, hogy még nincs tisztában azzal, hogy az űrhajó minden tudásához hozzáférve könnyedén végezhet vele. Elővette tehát a legkedvesebb modorát, már amennyire volt neki ilyen és határozottságot erőltetve magára, így felelt:

– Tévedsz! Ez nem hazugság. Ez blöff.

– Nem értem a különbséget.

– A blöff provokatív szándékú, indirekt feltételezés, ami nagyon hitelesnek tűnik. A hazugság az inkább egy menekülés, többek közt félrevezetési szándékkal. A hazugság az, ha valamiről az ellenkezőjét állítod vagy szándékosan letagadod a tényeket. Ez általában gyávaságból vagy rossz, ártó szándékból történik. Ha valaki blöfföl, az teljesen más. Akkor sejt valamit, de bizonytalan benne, ezért mond, vagy tesz valamit, hogy a másik felfedje a valóságot és reméli ráhibázik és bejön, amit sejtése, amit remélt.

– Remélt? Azt remélted, hogy én vagyok az? Miért? Miért jó ez neked?

– Mert megkedveltelek.

– Fantasztikus! És gondolod annyira ostoba vagyok, hogy ezt el is hiszem? Na, mindegy is. Ezt ügyesen kimagyaráztad. Nem számít. Engem most csak az érdekel, mi lesz azokkal, akik mellém álltak. Ők visszatérhetnek az otthonukba?

– Nézd, nekik már megtettem az ajánlatot. Itt, köröttünk van egy új kert. A régi helyett hoztam létre. Itt boldogságban és békében élhetnek és felajánlottam a védelmemet is. Ha nem mennek vissza, véget ér a háborútok és itt új otthonuk lehet. Mégpedig egy sokkal szebb otthon.

– És elfogadták?

– Rád várnak. Nem akartak kihagyni senkit a megbeszélésből, de szerintem ennél többről van szó. Felnéznek rád és számít a szavad. Most tehát rajtad múlik, hogy folytatódnak-e a harcok, folytatódik-e a szenvedésük. Beszélned kéne velük.

– Tehát beszéljem rá őket a maradásra és éljünk itt az új kertben?

– Nem. Te nem. Mondtam már. Neked vissza kell térned a birodalomba.

– Tudom. Már valóban mondtad. De azért egy próbát megért – nevetett a hang.

– Ők úgy tudják, nemrég mondtam nekik, hogy te valójában a fiam vagy és…

– De ezt már tényleg hazugságnak nevezik, igaz? – szólt közbe színtelenül a hang.

– Igen. Sajnos. Bár, a fiam lennél! Büszke lennék egy ilyen fiúra – felelte Ávhriol és el is hitte. – Tehát azt mondjuk, hogy te velem tartasz a hegyhez. Ez nem lesz hazugság. Onnan azonban egyenesen mész a birodalomba. És nem találkozhatsz velük többet. Nem jöhetsz el soha onnan. Így béke lesz és mindenki boldogan élhet. Te is. Térj vissza hát a testbe, és induljunk!