Blog: – Interjú velem!

Van kedvenc íród, és miért?

Van egy író, igen, akinek nagyon kedvelem az írásait. Sokat utazott és stoppolt is és sokáig nem hitte, hogy valaha író lehet és még most se tartja annak magát, csak mesélőnek. Még a sokadik, megjelent könyve után se. Alex néven szerepel a saját történeteiben, mármint a kalandregényekből álló sorozatban. Van egy fantasy sorozata is, egy monumentálisra tervezett. Természetesen abban is szerepel, de azt most nem árulhatom még el, hogy melyik karakter ő. Gondolom, nem is kell többet írnom róla, hisz már mindenki tudja, kire gondolok. Jó ideje csak az ő írásait olvasom.

Miket olvastál mielőtt elkezdtél írni?

Menetrendet és térképeket.

Mi az, ami miatt elkezdtél valójában írni?

Haverok mondták, hogy írjak, mert bestsellert tudnék írni, olyan jól mesélek. De akkor még nagyobb volumenű történetem nem volt, csak a napi események. Leszámítva persze a monumentálisra növekvő fantasyt, de azt nem hittem, hogy bárkinek valaha megmutatom. Mivel tehát azt gondoltam, hogy nincs bestseller-gyanús történetem, így elindultam szinte pénz nélkül, kölcsön sátorral és kölcsön hátizsákkal Ukrajna irányába. Odessáig jutottam, Moldávián és Pridnyisztrovjén át. Így született meg útközben Az el NEM lopott gyémánt című könyvem és még két másik. (A meg NEM mentett lány, Írjon regényt a Halál) . Aztán stoppal északnak indultam, de az egy másik történet…

Melyik a kedvenc könyved, amit írtál, és miért?

Jelenleg a Végzetes átváltozás, mert ez aratta eddig a legnagyobb sikert és mert erről hittem legkevésbé, hogy bárkinek meg merem mutatni. A másik nagy kedvencem a Dermedt vágyak, bár ez csak minikönyv, de nagyon sok rajongót szerzett ez a fantasy sorozatomnak és szereplőinek. Sokan voltak ugyanis, akik sose olvastak volna el egyetlen fantasy könyvet se, így ezt a történetet választották, gondolom a csábító címe miatt, nem sejtve, hogy kiről fog szólni. Mire észbe kaptak, már odavoltak és vissza a sorozatom főhőséért. Ezt tartom a legnagyobb sikeremnek. És ezenkívül nagyon imponáló, hogy ilyen visszajelzéseket kaptam általa.

Melyiket volt a legnehezebb megírnod?

Írnom sose nehéz. Csak legépelem az eseményeket. Nem igényel munkát a részemről. A történetek már adottak. Gondolkodnom se igazán kell közben. Ha mégis meg kéne neveznem valamit, ami nehéz, nos… az a novellaírás. Persze van már sok-sok novellám, de valójában, valamiképp szinte mind része a teljes egésznek. Bár minden történetet lezárok a végére és kerek egésszé teszem, még a legrövidebb novellát is, de főhőseim élnek és rengeteg esemény történik velük, mely behálóz, összeköt mindent. Végül, urban fantasyk formájában még a valóságot is összekötöttem a fantasyval, ami egyébként részben sci-fi. (Egy fantasy és egy sci-fi világ megy egymásnak benne a sokadik kötetben.)

Ha lehetőséged lenne melyik könyvedet szeretnéd, hogy megfilmesítsék?

Ez a “végső” célom. Mindet szeretném filmen viszontlátni. Azt mondják egyébként, hogy úgy is írok, mintha filmet mesélnék. Nos, nem véletlen. A tekintetem előtt szinte látom az eseményeket. Csak leírom, azaz elmesélem, amit a valóságban vagy képzeletben átéltem, illetve látok. Ezért mondom, hogy nem vagyok író, csak mesélő. De a szereplőket majd szeretném én válogatni. Nagyon konkrét elképzelésem van mindennel kapcsolatban. Ezenkívül a történeteim igen alkalmasak is a megfilmesítésre a mozgalmas, fordulatos eseményeikkel, kameraváltásokkal és képi világgal.

Ha utoljára írhatnál, milyen témát választanál?

Én csak két dologról tudok írni. a kalandjaimról és a fantasy világról. Nemrég összeszámoltam, az előbbiről jelenleg 8+5+1, a másik témáról több száz kötetre való van kész a fejemben. Ezeket jó lenne még mind leírni. Főleg a fantasy fog sokáig tartani, mert több ezer évet ölel fel, de 1-2 havonta el tudok készülni egy könyvvel anélkül, hogy kapkodnék. (Nem kell aggódni, nagyjából ugyanazokkal a karakterekkel. Senkit se veszítünk el vagy hagyunk hátra végleg. Akit egyszer megkedveltetek, annak mindig olvashattok újabb és újabb kalandjairól.) Tehát más témám nincs. Márcsak ezért se vagyok író és ezért se leszek az a századik kötet után se, csak mesélő.

Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

Az olvasóimmal szeretek beszélgetni a történeteim alakulásáról és a karaktereim döntéseiről. Persze az olvasók véleménye nem hathat ki a történetre, hisz az már szinte kész van minden összefüggését tekintve, de szívesen olvasom, hogy milyen gondolatokat váltanak ki a soraim.

Van valami az Életedben, amit mindenképp szeretnél megtenni, ill. elkerülni?

Nem szeretnék soha repülőre ülni, de szeretnék megtanulni repülni.

Mi lenne az a 3 dolog, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?

Semmit. Nem kötődök tárgyakhoz. Csak egy személyt vinnék. Magamon kívül persze.

Ha nem itt élnél melyik országot választanád?

Yperpérán. Jó a klíma és kiváló a hangulat. És még ismerik ezeket a szavakat: becsület, barátság, lojalitás, hűség, bátorság, józan ész.

Milyen filmeket szeretsz?

Rég nem nézek filmeket. Elég nekem a sajátom a fejemben. 😀

Van olyan hely az Életedben ahová visszajársz nyaralni/telelni minden évben?

Nem voltam még nyaralni, telelni. De most, hogy kérded, már ideje lenne…

Mi volt a legmeglepőbb dolog amit kaptál/kértek tőled a rajongóid?

Kaptam egy horgolt pilinkét. A pilinke az egyik főhősöm megnevezése. Nem ez a neve, csak amikor megismerkedünk vele, mármint az olvasók és a fantasy világ őslakosai. Főhősünk kezdetben nem emlékszik arra, hogy ki ő és honnét jött, így nem tudja a nevét se. Az csak később derül ki, amikor a múltja és legnagyobb ellensége utoléri Az utolsó fénysugár című könyvben. Addig az őslakosok megvetően pilinkének nevezik, mert a külleme alapján életképtelennek gondolják és nem hiszik, hogy megmaradhat az ő vidékükön. (Egyébként itt jegyezném meg, hogy nem nekem vannak rajongóim, hanem a pilinkének. <3 )

Ha 1 napra valaki más ember lehetnél, kit választanál?

Ember? Kár, hogy csak az emberek közül választhatok. Nem nagyon szeretnék ember lenni. Ezenkívül teljes mértékben elégedett vagyok magammal, azaz ki vagyok elégülve magammal, magamtól, de ha már felelnem kell erre és valaki mást kell választanom, akkor… Wandraschek úr lennék, mert övé Az el NEM lopott gyémánt és még sok egyéb drágaság, amit eladhatnék, segíthetnék mindenkin, aki eddig jó volt hozzám és megfilmesíthetném a könyveim.


Vége

De csak ennek az interjúnak van vége!

Mondanivalóm még maradt bőven, egy percig se aggódjatok!

Figyeljétek naponta a blogomat!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük