15. részlet

Számára tehát a lény szavai akkor is, mint korábban mindig, inkább tűntek logikusnak, mint gonosznak. Valójában a pilinke a naivsága miatt nem gondolt arra, hogy ha erre rábeszéli, azzal komoly bajt is okozhat. Nem tudta még pontosan, hogy mi a jó és mi a rossz. Igaz, már mindenre emlékezett, de korábban senki se tanította és csak nemrég teremtették.
               A fiatalember tudta ugyan, hogy bár nehezebb, de tisztességesebb lenne nemet mondani a felajánlásra, majd pedig másnap odaállni a fivérei elé az igazsággal. A pilinke azonban nem ismerte fel ezt. Az idegen, bár valahol mélyen, legbelül pontosan tudta, hogy nem ez a helyes út, de valójában nem kellett csábítani őt.
               Úgy érezte, mintha az ő szívéből szólt volna a lény minden szava, de ez nem volt véletlen, hiszen különleges képességével a pilinke átlátott rajta. Jól ismerte minden félelmét, vágyát és álmait, tehát csak kimondta helyette azokat a gondolatokat, melyeket még magának se mert volna bevallani.
               Ezenkívül ráadásként minden jelenlévő, demiurg, mavrurg, szemiurg, mavrikurg, újraélő holt, pteridion, sőt még a férfigyűlölő hárpiák is királyuknak akarták őt. Még ha csak három napra is… Mégis… hogy állhatott volna ellent ekkora kísértésnek, amikor teljes szívéből ő maga is már oly régóta vágyott erre? A fiatalember tehát ismét eléjük lépett, majd körbenézett a jelenlévőkön és így szólt:
– Rendben hát! Elfogadom. Ha azonban én vagyok a király, úgy minden tekintetben én hozom meg a döntéseket és szabályokat, korlátlan hatalommal. Ezzel mindenki egyet tud érteni?
– Természetesen. – felelték erre.
– A király, olyan, mint a vezér, annyi különbséggel, hogy egy király nemcsak egy hordának parancsol. Az, ha én vagyok a király, az azt jelenti, hogy feltételek és kérdések nélkül kell teljesíteni kéréseim, mintha azok parancsok lennének. Ez is rendben lesz így?
– Igen. – hangzott az egyöntetű felelet.
A fiatalember a fehér fényben ragyogó lény felé fordult és így szólt:
– Amint láttuk, a pilinke az egyetlen, aki képes az időt pontosan mérni. A három nap, hat árapálynál valamivel rövidebb, én pedig egy pillanattal se szeretnék tovább király lenni, mint három nap. Ezért azt kérem, – fordult ekkor felé – hogy amint a fejemre teszem a koronát, számold kérlek, hogy mikor telik le az időm. Egyetlen szívdobbanással se szeretném, ha tovább lenne a fejemen a korona. Jelezd majd kérlek, amint közeledik az idő és számold majd vissza az utolsó pillanatokat! Köszönöm. – tette még hozzá.
               A pilinke erre bólintott, mire az idegen visszatette a saját fejére a koronát és úgy érezte, hogy többé már nem idegen. Aztán így folytatta, körbetekintve a jelenlévőkön:
– Ebben a pillanatban tehát elkezdődött a visszaszámlálás és három napig király leszek. Fontos azonban tudnotok, hogy elég bármelyőtök szava, és azonnal leteszem a koronát, az idő letelte előtt is. Ha a jelenlévők közül csupán egy valaki úgy dönt, hogy nem akarja folytatni, jelzi és elfogadom. Rendben?
               Kérdésére mindenki bólintott.
– Jól van. Akkor tehát halljátok a szabályokat! Az első és legfontosabb, hogy nincs térdeplés vagy akár féltérdre ereszkedés, még előttem se. Ezen kívül, mindaddig, amíg én uralkodom, mindenkinek jár a teljes mértékű tisztelet és megbecsülés, legyen az illető bármilyen lény. Amit még elvárok, az az egymás közti teljes őszinteség, történjék bármi. Tehát mindent, ami a többieket is érintheti, amint az lehetséges, meg kell osztanunk egymással. Hazudni csak mások előtt lehet és csak akkor, ha egymást előre értesítettük. Amennyiben véletlenül időközben támadás érne minket, nem ejtünk foglyokat. Tiszteljük még az ellenség életét és szabadságát is, tehát nem láncolunk meg és nem zárunk be és főleg nem kínzunk meg senkit a három nap alatt. Ez egy ünnepi időszak a számomra, így nem szeretném, ha bárki szenvedne közben, még ha ellenség is. Erősebbek vagyunk mindenkinél. Ha valaki nehezítené az életünket, elkapjuk és szépen kiebrudaljuk a birodalom határain túlra. Ezen idő alatt tehát nem lehet gyilkosság, és nem is ejthet senki foglyokat. Én, mint király teljhatalmat akarok és azt, hogy bármilyen döntést is hozok, még ha érthetetlen is, azt feltételek és kérdezés nélkül teljesítsétek, bízva bennem és abban, hogy minden tettem a birodalom és a nép érdekeit szolgálja rövid vagy hosszútávon. Ha a helyzet úgy kívánja, azonnal meghozhatok bármilyen döntést, amit haladéktalanul teljesítenetek kell. Egyébként mindent meg fogok vitatni a tanáccsal, mely azokból áll, akik most és itt jelen vannak. Sürgős esetben pedig később, amint lehet, magyarázatot adok nektek, de amíg ez nem történik meg, addig is feltétel nélküli bizalmat kell adnotok nekem. Amint bármelyik iménti kérésem nem teljesül, vagy egy parancsomnak bárki ellenszegül, szintén azonnal leteszem a koronát, mert csak és kizárólag úgy vagyok hajlandó uralkodni, ha teljes az egység. Minden eddigi szabály, melyek már jól beváltak, a továbbiakban is megmaradnak egyelőre. Az őrség legyen megkettőzve, a falakon, a tornyokban, sőt az átjárókban és az ajtóknál is, miként azt vészhelyzetben is szoktuk tenni és továbbra se lesz rangbéli megkülönböztetés. Továbbra is az eddigi beosztás szerint kell mindenkinek kivennie a részét az egyes feladatokból. Kivéve most engem. Mindezt máskülönben nem szervezzük át, mert az túl sok időt igényelne, de mindenki, aki feladatot lát el, annak hordania kell a csuklyás köpönyegét, kivéve annak, aki éppen a kíséretem vagy a tanács tagjaként van jelen. Ők ugyanis eldönthetik, felfedik-e az arcukat vagy se. Egyébként pedig, mindenki egyenlő, engem kivéve, mert én továbbra is az utolsó szeretnék maradni, mindenki érdekét a sajátom elé helyezve. Nagyjából tehát minden marad a régiben, annyi különbséggel, hogy ezúttal nagy szerepe lesz a látványnak.
 
               Aztán amennyire az ideje engedte, részletesen elmondta, hogy milyennek képzeli a tökéletes birodalmat, milyen szabályok, törvények szerint épülne fel. Úgy tűnt, a nép készségesen vállal szerepet ebben a nagyszabású történetben, abban, hogy azt a látszatot kelthessék, jól működő királysága biztos alapokon áll és gördülékenyen működik. Azokban az időkben szinte pezsgett az élet az erődben és ennek híre ment a távolabbi vidékeken is. A jelenlévőktől megtudta, hogy bár az idő szűkössége miatt nem tud mindenki a palotába látogatni, de több száz mérföldnyi távolságból is jelezték, ha másként nem is, de névleg a birodalmához szeretnének tartozni. Tudta, az egész csak színjáték, de miután meggyőzték, nem hitte, hogy baj lehet belőle, belement.
               Aztán elérkezett a pillanat. Indulnia kellett, ha nem akarta lekésni a találkozót. Készen állt már a különleges, fekete harci hintó is, ékkövekkel felékesítve. Két, jól idomított drabárt fogtak elé és kettőt mögé. Tudta, hogy fivérei és az emberek szemében különlegesnek és egyedülállónak fog tűnni ez a hintó, mely méltó egy királyhoz. Nem sejtheti senki, hogy már több száz tucatnyi ilyet készítettek, azért, hogy a hordák táborai közt a közlekedést könnyebbé, gyorsabbá és főleg biztonságosabbá tegyék. Kiadta hát az utasítást, hogy a többit, majd rejtsék el, mire megérkeznek.
               Miután alaposan átbeszéltek mindent, felvette legszebb ruháját és köpönyegét, amit utána hoztak. Aztán hárman ültek be a hintóba. Cynidor és a csuklyás köpönyeget viselő demiurg vezér tartott csak vele, míg a többiek siettek, hogy mindent előkészítsenek a parancsai szerint. Így indultak el a találkozóra, de aztán a fiatalember a közelben váratlanul megállította a hintót.
– Mi a baj? – kérdezte tőle meglepődve a lány.
– Ne mondd, hogy megint inadba szállt a bátorságod! – jegyezte meg nem leplezett gúnnyal a demiurg vezér.
– Nem. Szó sincs ilyesmiről. – felelte a fiatalember és kiszállt a kocsiból – Épp ellenkezőleg. Úgy döntöttem, eléjük állok az igazsággal.
– És a többiek? Mindenki úgy tudja, hogy elfogadtad a lehetőséget.
– Igen. Így van. Ne aggódj, senkit se hagyok cserben. Ám, hacsak a fivéreim nem tesznek bántó megjegyzéseket, nincs okom elhallgatni előttük, hogy királyságom csak három napig tart. Erre a felhajtásra pedig talán nem is lesz szükség. Nem szeretnék kérkedni a hatalmammal, hacsak nem teszik ők is ezt. Bár sejtem, de tudni akarom, tudnom kell, miként fogadnának enélkül. Ha pedig a helyzet úgy hozza, ha azt látom a tekintetekben, akkor még itt a lehetőség, hogy előálljon a hintó.
               Azzal letette koronáját, majd kisegítette a lányt. Aztán köpönyegét kifordította, hogy egyszínű, fekete oldala és ne az aranymintás legyen kívül, majd fejére húzta a csuklyát. Kísérői követték példáját. A hintó a vadak miatt alaposan fel volt szerelve védelemmel. Tudták, így nyugodtan hátrahagyhatják, mert senki se lenne képes arra, hogy elvigye. A gyönyörű templom oszlopcsarnoka előtti téren nagy volt nyüzsgés. Már kíváncsian várták érkezését. Amikor megpillantották őket, mindenki elnémult, minden szem rájuk szegeződött és utat engedtek nekik. Meglepve nézték különös, komor, csuklyás öltözeteiket. Fivérei a tér közepén már várták őt, nővéreivel és a többiekkel együtt.

Folytatom HOLNAP este 19-kor!

Beszélgess velünk KOMMENTBEN itt lent!

Könyv címek:

  • A legdrágább kincs a világon (Minikönyv. A kisregényt tartalmazza.)
  • Az utolsó fénysugár (Könyv. Az eleje a kisregény. Utána a kalandok folytatódnak.)

 

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés