Novella: – A megsemmisítő

Az egyetlen dolog, ami nyugtatta, az az volt, hogy legalább az agya, az elméje és ezzel az átmentett tudása megmaradt. Nyugalma azonban nem tartott sokáig, mert hamarosan kimondták, hogy ha nem tér magához, ha nem mozdul, akkor meg kell semmisíteni és új kísérleti alanyt választva mindent előről kéne kezdeni.

Ezt hallva Vhalenien minden idegszálával küzdeni kezdett azért, hogy meg tudjon mozdulni. Ha legalább a szempillája rebbenne… suttogta valaki, de úgy tűnt, mindez lehetetlen. Csalódottan ingatták fejeiket. Vhalenien érezte, hogy elméjében az impulzusok miriádjai kétségbeesetten száguldoznak fel-alá, de mégcsak sóhajtani se tudott. Miként egy élettelen fadarab feküdt a kőlapon, melynek még ridegségét se érezte. Lassan be kellett látnia, hogy itt a vég. Ha lettek volna érzései, ha eredetileg nem csupán csak egy szervetlen kábelekből álló lény lett volna, akkor bizony most kétségbeesik. Így viszont lassan beletörődött az elkerülhetetlenbe.

Nemsokára ki is mondták felette az ítéletet és használhatatlan teste hamarosan ott feküdt a megsemmisítőhöz vezető futószalag rideg vasain. Hallotta a monoton zakatolást, a gépek mély hangját. Nem tudta azonban megmozdítani a fejét, de talán jobb is volt így. Ahogy a rideg, drótokból és vasrudakból összetákolt szalag megállíthatatlan könyörtelenséggel haladt előre mozdulatlan testével, úgy került egyre közelebb végzetéhez. Látott már korábban ilyen megsemmisítő berendezést. Tudta mi vár rá. Jól tudta, hogy a szerkezet hamarosan darabjaira szaggatja testét éles fémlemezeivel, majd pedig szinte atomjaira őrli. Jól tudta, hogy ennek a népnek nem számít a halál. Tudta, hogy képesek úgy újjászületni, hogy nem feledik az előző életüket. Éppen ezért volt rendkívül könyörtelen ez a tettük. Hiszen nem sejthették, hogy nem közülük való.

Nem sejthették, hogy nem érzi majd a kegyetlen fájdalmat és nem emlékszik majd minden rettenetre, amikor újjászületik, mert nem születhet újjá. Őt se érdekelte különösképpen a halál, de nem akart megsemmisülni. Nem tudta mi lenne vele akkor, de nem akarta kipróbálni, nem akarta átélni. E gondolatra újult erővel kezdtek cikázni ismételten az impulzusok az elméjében. Tudta, meg kell mozdulnia. Tudta, nincs más választása. Nincs segítsége. Valamit azonban nagyon elronthattak a kísérlet során… valamit talán rosszul kötöttek be. Nem tudott másra gondolni. Ugyan mi más okozhatta volna ezt a végtelen tehetetlenségét? Közben a monoton zaj egyre jobban és jobban erősödött.

Az óriási megsemmisítő gép dübörgésébe, melybe eladdig csak élettelen tárgyakat hajítottak, beleremegett az egész teste, de ebből ő semmit se érzett. Tágra nyílt, dermedt tekintete előtt azonban remegett minden. Már csak négy méter, már csak három… még kettő… Vészesen közeledett számára a halál. Bár miként halhatna meg valaki, aki sosem született meg? Erre gondolt, amikor feladta és… úgy döntött, jobb, ha lekapcsolja az energiaáramlást az elméjében és beszünteti meglévő érzékeit. Nem akarta hallani, látni, mi történik vele, körötte.

Először a zajok szűntek meg, amint leállt a hallása, majd a látása szűkült be pillanatok alatt és végül nem maradt más, csak a teljes sötétség. Aztán még egy pillanat és tehetetlen teste a futószalagon elért a megsemmisítő nyílásához, majd pedig érezte, amint az éles és hegyes lemezek a jobb lábába mélyednek.

Igen! Jól olvastátok!

Érezte!

Abban a pillanatban ugyanis ideghálózatán rettenetes fájdalom cikázott végig, fel-alá többször is. Erre erősen rúgott egyet, önkéntelenül, hogy megszabaduljon a kegyetlen szorítástól. Mozdulatára hangos csörömpölés volt a válasz, miközben megperdült körötte a sötétség, ahogy lefordult a továbbra is zakatoló szalagról. Mire térdre omlott, már visszatértek az érzékei. Felemelte tekintetét és látta, hogy a megsemmisítő, mint egy rettenetes szörnyeteg, foghíjas pofájával vigyorog rá. Meglepve látta, hogy ezek szerint sikerült szétrúgnia nem is egyet az óriási, éles, hegyes és egyúttal igen vaskos fémlapátok közül. Sietve nézett a lábára, hogy felmérje a keletkező károkat. Meglepve látta azonban, hogy teljesen sértetlen. Ahogy elnézte a bőrét, már tudta, hogy nem akármilyen különleges anyagból hozták létre a testét. Valóban strapabírónak készült, ahogy azt korábban a körötte állók mondták. Ahogy végigsimította, már tudta, hogy érdes felszíne nem véletlenül csillámlik annyira. Miriádnyi apró, színes gyémántszilánk alkotta és tette erősebbé és időtállóbbá bárminél és bárkinél.

Vége

De csak ennek a történetnek van vége!

Ez a jelenet része a monumentális Blue Heart fantasy sorozatomnak, melynek címe Yperpérán legendája. Ez a jelenet a Smaragdszín öntudat című minikönyvből való, mely egy kisregény és a webshopomban is vásárolható.

Mikor történik a jelenet?

Sok-sok ezer éve történik mindez, tehát az idővonal 1-es pontjában. Ez a sci-fi szál kezdete. Főszereplői Vhalenien és Ávhriol. Az előbbiről a fenti jelenetben már olvashattatok. Ávhriol Gláhál pedig a kísérletet vezető figura. A kettejük konfliktusáról szól ez a történet és arról, hogy miként kerülnek el egy másik bolygóra és tetteik miként változtatják meg sorsukat és kapcsolatukat. Ávhriol Gláhál múltjáról szól ez a kisregény. Ő ugyanis jelen lesz az összes fantasy kötetben. Ő lesz az, akit kezdetben Thanathosznak, mesternek, majd az Árnynak neveznek és később a birodalom, Yperpérán egyik legrangosabb képviselője, Skía Messanichtor, a király jobbkeze lesz. (Vhalenien is elő fog kerülni a további kötetekben, de róla most nem beszélhetek, mert azzal sötét titkokat árulnék el. A könyvecske végére azonban tudni fogjátok a választ.)

Ávhriol Gláhálnak köszönhetően fog egy sci-fi szál a fantasy történetbe zuhanni, amikor a múltja utoléri és bosszút akarnak állni rajta. A nagy technikai tudású, különleges képességekkel rendelkező Fények el akarják törölni a szerintük primitív Fantasy világot, az árnyak világát. Vajon mi lesz a Fények vs. Árnyak harcának vége? Vajon győzhetnek az Árnyak, akiket addigra már kötetek során át megkedveltetek? És képzeljétek el, hogy mégcsak nem is ez a történet legnagyobb csatája!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük