Nőnapra! – Novella: – Több, mint barátság…

Sokáig csak beszélgettek a várbástyán, majd váratlanul a király felé fordult és a szemébe nézett. A vöröslőn sárgás, feketén kavargó égbolt fényében különös színben csillogott tengerkék tekintete. Mindig is felnézett rá. Nagyon kedvelte. Annyi mindent átéltek már együtt. Összeszoktak. Megismerték egymás valamennyi tulajdonságát, szokásait, kisebb-nagyobb hibáit. Egy húron pendültek, hisz gyakran szavak nélkül is tudták, mire gondolhat, mit fog tenni a másik. Ha ők ketten elterveztek valamit, azt véghez is vitték. Még a Thartaroszt is sikerült kinyitniuk, köszönhetően jól összehangolt munkájuknak. Igaz, azon a küldetésen nem voltak egyedül. Az eddig átélt kalandokra gondolt és arra, hogy hányszor mentették meg egymás életét és hányszor nevettek együtt jóízűen, könnyedén tekintve a világ nehézségeire. Igen szoros barátság épült ki köztük az évszázadok alatt. Mindig, minden figyelme a király körül forgott, bár tudta, sosem fogja viszonozni az érzéseit, hisz senkit se engedett magához közel. Úgy. Másoknak se volt esélye. Mégis miért lehetett volna éppen neki? A király kitartóan hitt az elveiben.


Már rég nem is gondolt erre, legalábbis azt hitte. De annyi minden történt. Oly sok dolgot éltek át együtt és barátságuk köteléke egyre közelebb és közelebb vonta lelkeiket. Csak nézte őt, hallgatta, de már nem hallotta mit mond. Csak nézte kölykös arcvonásait, melyet szőke, hullámos haj keretezett. Nyugodt, kedves arca egy napot se öregedett, mióta megismerte. Nem csoda. Hisz jól ismerte az örök fiatalság titkát és be is tartotta szabályait. Tisztelte és becsülte őt ezért és tudta, hogy emiatt nem engedne magához senkit se közel. De talán… talán egy csók… egy csók talán még nem lenne gond. Ránézett csábító ajkaira és lassan csökkenni kezdett köztük a tér, ahogy felé közelített. Aztán észrevette, hogy a király le-le pillant az ajkaira, majd elnémul. Arra gondolt, hogy tán nem lesz ellenére. Közben annyira közel ért, hogy már érezték egymás leheletét és azt hogy annak sebessége egyre fokozódik. Már mindketten csak a másik ajkait nézték.

Teljesen elvarázsolta őket a pillanat. Szeme közben lecsukódott és már csak az érintést várta. Még soha, senkit nem csókolt őszintén. Még soha, senkit nem szeretett ennyire. Nem testi vágy volt ez, hanem valami más. Valami ami sokkal több volt az egyszerű szerelemnél. Bármit megtett volna a királyért, bár ezzel nem volt egyedül. Több száz nő rajongott érte. Nem is értette miért gondolta, hogy esélye lehet. De valójában ezúttal nem is nagyon gondolkodott. Aztán megérezte, hogy a férfi haja homlokához, arcához ér… már pillanatok voltak csak hátra, ám ekkor váratlanul egy kéz érintette meg mellkasát és egy erőteljes mozdulat tolta kicsit távolabb.

– Nem. Ez nem helyes. – suttogta a király, miközben homlokát homlokának támasztotta – Nem tehetjük tönkre a barátságunk. – lehelte, miközben ajkaik, bár már kicsit távolabb, ám még mindig vészesen közel torpantak meg egymástól.

– De több ez már köztünk, mint barátság, nem?

– Igen. Több. – hangzott a meglepő felelet – soha, senki nem tett még értem ennyit és nem éreztem senki iránt így. Sokkal több ez mint barátság. Sokkal különlegesebb is. De nem tehetjük tönkre a tisztaságát. Hisz ez nem testi vágyakról szól. Vagy igen?

– Nem.

– Akkor nincs gond. A lelkünk fonódott össze oly erősen, amire nincsenek már szavak. Mások meg se értenék ezt.

– Ahogy én magam se… – felelte suttogva, majd pedig hagyta, hogy a férfi eltolja magától. Végül is igaza volt. Kicsit már szégyellte is ezt az egészet.

Sietve fordult meg, megkapaszkodva a párkányzat rideg köveibe és tekintetét a távolba vezette, mintha semmi se történt volna.

Bármit megtett volna a királyért. Meg is halt volna érte. Az tehát, hogy e kérését is teljesítse… ez volt a legkevesebb, amit megtehetett.

/Yperpérán legendája/

Vége
De csak ennek a történetnek van vége!

Még többet olvasnál?
Add meg email címed és küldök még!

Adataidat harmadik félnek nem adjuk ki és csak arra használjuk, hogy értesítsünk az újdonságokról.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük