Novella: Több, mint barátság
Sokáig csak beszélgettek a várbástyán, majd váratlanul a király felé fordult és a szemébe nézett. A vöröslőn sárgás, feketén kavargó égbolt fényében különös színben csillogott tengerkék tekintete. Mindig is felnézett rá. Nagyon kedvelte. Annyi mindent átéltek már együtt. Összeszoktak. Megismerték egymás valamennyi tulajdonságát, szokásait, kisebb-nagyobb hibáit. Egy húron pendültek, hisz gyakran szavak nélkül is tudták, …