Hajnali kettő felé járt az idő. A zene még javában szólt, a buli még korántsem ért véget, de a lány nagyon unta magát. Úgy érezte, már semmi különös nem történhet vele azon az éjszakán, ideje elindulnia hazafelé. Ezzel az elhatározással indult el a kijárat felé, ám ekkor… ekkor megpillantotta Őt! Ismét! A Férfit! …
Sokáig csak beszélgettek a várbástyán, majd váratlanul a király felé fordult és a szemébe nézett. A vöröslőn sárgás, feketén kavargó égbolt fényében különös színben csillogott tengerkék tekintete. Mindig is felnézett rá. Nagyon kedvelte. Annyi mindent átéltek már együtt. Összeszoktak. Megismerték egymás valamennyi tulajdonságát, szokásait, kisebb-nagyobb hibáit. Egy húron pendültek, hisz gyakran szavak nélkül is tudták, …
Lidaster a lidérc ekkor váratlanul megfordult a Váci utca kellős közepén és elhatározta, hogy az első szembejövőnek felajánlja, hogy teljesíti egy kívánságát. Amióta Phosphor segítségével felszabadult és többé nem kellett szánalmas gazdák önző kívánságait teljesítenie, ráadásul a király is eltűnt, a birodalom se létezett már… céltalanságában kezdte unni magát. Megfordult hát, köszönt, majd közölte, hogy …
Szerintetek létezik olyan, hogy első látásra szerelem? És olyan, hogy valaki egyszerűen a szívével tudja, hogy a hőn áhított férfi ott él valahol a világban? Ez történt Liliennel is. Nem tudta honnét élt szívében a bizonyosság, de képzeletében mióta csak az eszét tudta, ott élt egy kép egy férfiról. Tudta, igen, jól tudta, …
Amikor belépett a tanácsterembe, azonnal észrevette a falra, a plafon közelébe rögzített nyílpuskát, melyet nagyrészt drapériák takartak. A fáklyák fénye alig ért fel odáig. Ő is csak azért vette észre, mert feltűnt neki az a vékonyka zsineg, mely a lángok mögött húzódott. Alig észrevehetően, de már égett. Tudta, pillanatok lehetnek csak hátra. A nyílhegy épp …
A leány szokatlan zajra ébredt. Először azt hitte, csak álmodta az egészet, de ahogy kinyitotta szemét, megpillantotta az ablak előtt elsuhanó árnyat. Félelem borzolta végig minden idegszálát, miközben eszébe jutott a bejárati ajtó. A nyári hőségben gyakran hagyták tárva-nyitva. Nem értett ezzel egyet, de hiába adott hangot félelmeinek minden nap. Édesapja csak legyintgetett, mondván, hogy …