Egypercesek
Olvasásuk egy tűzopált ér!
Olvasd el őket, amíg ingyenes!
A mozgólépcsőn
A fiú elmélázva haladt felfelé a mozgólépcsőn. A folyamatos, monoton zúgás andalította érzékeit. Ez a nap is olyan volt, akár a többi a főváros egyhangú hétköznapjai közül. De ekkor…
Elolvasom ➞
Kiváló rependátor
Csuklyája árnyékában az arca előtt gomolygó sötétségtől tekintetét látni ezúttal se lehetett, de úgy tűnt, hogy a távoli horizontot figyeli. Szerette ezt a vidéket. Sose vágyott volna el innét. Bármire képes lett volna a birodalomért.
Elolvasom ➞
A különleges hölgy
Aztán egy nap, egyszer csak megjelent a lány. Sanyi véletlenül tekintett arra és akkor, meglátta a világ legszebb teremtését az üveg túloldalán. Karcsú volt és üdén friss… Hirtelen nem tudta, mit tegyen, mit tehetne.
Elolvasom ➞
Majdnem híres
Átlagos napnak tűnt. Azt hittem már nem történik semmi különös. Jól láttam a villogó piros lámpát. Eszem ágában se volt átmenni a két sínpáron. Nem akartam a hév útjába állni.
Elolvasom ➞
Az alma -Tihamér VII
Tihamér meglepődött azon, hogy ezúttal milyen kedves, de aztán arra gondolt, hogy ezt bizonyára csak az ünnepek okozzák. Pedig pár napja még tagadta a múltat, de most…
Elolvasom ➞
Kotletti
Átvizsgálnak mindent! Ledermedtem. Hamarosan mindenki elhagyta a buszt, így én is. Felnyíltak a csomagtartó ajtajai mindkét oldalon és ki kellett pakolnunk a cuccainkat.
Elolvasom ➞
Az Éden
Mindig is visszavágyott az Édenbe. Lerogyott, mindkét kezével megérintve a virágos gyepet. Belemarkolt, mint aki most, hogy megragadta, sosem engedné el, mintha attól félne, elillan a varázslatos látomás.
Elolvasom ➞
Találkozás
Egyszer csak megpillantott egy srácot. Árnya sietős léptekkel közeledett. Nem hozzá, csak felé. Hazafelé igyekezhetett. A lány tekintete véletlenül tévedt rá… de tőle valahogy nem tudott többé elszakadni.
Elolvasom ➞
Íriszek
A leány a gondolataiban mélyen elmerülve ballagott a kertváros utcáin. Jobbra és balra virágba borult fák habos koronái susogtak. Tavaszi, üde illatok szálltak a széllel.
Elolvasom ➞
Végállomás
Hirtelen feltűnt a villamos, majd, mint sárga nyílvessző, süvített el mellettük. Már be is ért a megállóba…. Már ki is tárta ajtajait… Sietve kapkodták lábaikat. Hirtelen felhangzott az ajtózárást jelző berregés. Erre Péter, elengedve a lány kezét, nekiiramodott.
Elolvasom ➞
Az elixír
A herceg komoran járkált várkastélya bástyáin. Aztán lassan önmaga kísérteties árnyává vált. Nem kívánta az ételt, nem bírt aludni. A kérdésekre, hogy mi baja, csak a fejét ingatta, de nem felelt. A nép és tanácsosai is aggódva figyelték.
Elolvasom ➞
Szakítás
Nagyon meglepődtem, amikor bejelentette, hogy miként tette. Pedig már együtt éltek. Igaz, én voltam a hibás. Nem kellett volna azt a megjegyzést tennem, hogy…
Elolvasom ➞
Csajozás "mesterfokon"
Már vagy három napja lakott nálam és minden éjjel elmásztunk valamerre a haverokkal bulizni. Akkoriban még igen jókat tudtam rajta röhögni. De hát ő akart jönni. Meg akarta ismerni a budapesti éjszakákat.
Elolvasom ➞
Visszatérés (Vhalenien V.)
Vhalenien körbetekintett. A kietlen pusztaság minden irányban a végtelenbe nyúlt körötte. Sehol egy teremtett lélek, se földön, se égen. A királyra pillantott. Ott térdepelt mellette, rosszullétével küzdve… nem viselte túl jól a teleportálást.
Elolvasom ➞
Egy kis affér
A telihold fénye a monitoréval elvegyülten halvány derengésbe vonta padlásszobám szegényes bútorait. Képzeletem, mint megáradt folyam, mely áttörte gátját, nekilódult, népeket, különféle lényeket, egy egész Világot teremtve, miközben…
Elolvasom ➞
A bizalom (Vhalenien IV.)
Amikor pár esztendősen ott maradt egyedül a pusztában… amit akkor átélt… Aztán egy különös idegen talált rá és mentette meg, ő pedig bízni akart benne, kötődni hozzá, de amikor a legközelebbi lakott helyen hátra hagyta őt…
Elolvasom ➞
A király (Vhalenien III.)
Miközben helyet foglalt a díszes bársonykanapén szemben a királlyal, Vhalenien arra gondolt, hogy ez az utolsó alkalom, hogy itt van, hogy itt lehet. Tudta, miután elmondja neki az igazat, távoznia kell, talán örökre.
Elolvasom ➞
A bosszú (Lidelina)
Tudta, hogy mindez előbb-utóbb oda vezet majd, hogy a férfi kimondja mire vágyik és akkor majd nem tehet mást… teljesítenie kell a kívánságát, mert minden kívánságát teljesítenie kell, hiszen ő egy lidérc.
Elolvasom ➞
Csókok és ízek 2.
Jobban kellett volna figyelniük. Amikor a hatalmas állat kegyetlen fogsora bezárult hármójuk mögött már késő volt. Szerencse vagy se, de közben mindent láthattak, mert az angyal fénye beragyogta a ragadozó óriási szájüregét.
Elolvasom ➞
Vallomás (Vhalenien II.)
A hatalmas, faragott ajtó szélesre tárult és beléphetett a király lakosztályába. A helyiséget vöröslőn sárga színbe vonta a nagy, boltíves ablakokon beszűrődő pokoli világ lángjainak fénye. – Felség! – suttogta enyhe bólintással, de nem hajolt meg. Sose hajolt meg senki előtt.
Elolvasom ➞
Az édesanya (Phosphor I.)
Boldogan teltek a napjai, főleg, miután a kisbabája megszületett. Imádta a csöppséget, lenyűgözte, ahogy nagy, zöld szemeivel a körötte lévő világra rácsodálkozott. Büszkén vitte magával mindenhová, óvta, szerette, de aztán egy éjszaka…
Elolvasom ➞
A futószalag (Vhalenien I.)
Hamarosan ott feküdt a megsemmisítőhöz vezető futószalag rideg vasain. Hallotta a monoton zakatolást, a gépek mély hangját. Nem tudta azonban megmozdítani a fejét…
Elolvasom ➞
Igazoltatva
A bejelentések nyomán a helyszínre érők egy fekete köpönyeges alakot találtak, aki meglehetősen gyanúsan sétálgatott. Többszöri felszólításra se volt hajlandó levenni a csuklyáját és ami a legfurább, hogy egy nagyon szokatlan nyelven beszélt.
Elolvasom ➞
A hívás - Tihamér VI
Hivatalos beszélgetés egy rámenős értékesítővel telefonon:
„Tihamér:
– Egy kis türelmét kérem, mert lebetegedtem, de ezt a hangomon is hallhatja. Kérem, addig emailben írja le a részleteket és válaszolok.
Valahol Almádiban
Éppen kiszálltam az egyik kocsiból. Fülig ért a szám, mint ilyenkor mindig. Ezúttal egy rendkívül kellemes embert ismerhettem meg, és ráadásul még számtalan filmbeillő történettel is gazdagodtam. Jókedvűen néztem utána, amint továbbhalad, aztán már fordultam, amikor…
Elolvasom ➞
Lépj le! - Tihamér V.
Már az ötvenes éveiben járt. Erre gondolt, miközben hátát a korlátnak támasztva, töprengőn nézte a sötétlő mélységben örvénylő folyót. „Mi vajon az élet értelme?” – kérdezte önmagától, de választ már nem várt. Ezerszer megforgatta már magában ezt a gondolatot, de nem jutott eredményre.
Elolvasom ➞
Megbecsülve -Tihamér IV.
Tihamér, nevezzük így főhősünket, – hiszen ez a neve, – ezen a napon is, mint minden nap, robotolt. Annak ellenére, hogy nagyon nem volt jól, bement dolgozni, ahogy szokott. Nem tehetett mást. Nyílt titok volt, aki beteg, kirúgják. Látta az évek alatt.
Elolvasom ➞
Vándorkönyv - Tihamér III.
Már alkonyodott. A színes falevelek játékosan peregtek alá a fákról, miközben a hetes busz a szokásos útvonalán haladt keresztül a fővároson. A csuklós részen álldogált, lazán a korlátnak dőlve. Mobilja kijelzője kötötte le minden figyelmét, miközben ezt a történetet írta.
Elolvasom ➞
Az Árny hibája
Amikor Phosphor megtudta, hogy a hatalmas és félelmetes ellenség közeledik, azonnal visszatért a palotába. Amikor a fogadóterem előcsarnokában meglátta az Árnyat karba tett kezekkel egy oszlopnak dőlve, egy pillanatra megtorpant. Még mindig tartott tőle.
Elolvasom ➞
Több, mint barátság
Sokáig csak beszélgettek a várbástyán, majd váratlanul a király felé fordult és a szemébe nézett. A vöröslőn sárgás, feketén kavargó égbolt fényében különös színben csillogott a férfi tengerkék tekintete. Ránézett csábító ajkaira és lassan csökkenni kezdett köztük a tér…
Elolvasom ➞
A Baljós árny medálja (2.)
A leány nagyot tévedett. Az Árnyat nem az ő félelmei alkották és még neve is volt. Thanathosznak hívták és megvoltak a saját félelmei. Mégpedig rengeteg. A legnagyobb félelme, a fia pedig ezúttal se volt messze. A jobbra vezető folyosó felől váratlanul felhangzott gúnyos nevetése.
Elolvasom ➞
Az igazi kihívás (Phosphor)
Letekintett a sok emeletnyi, sötétlő mélységbe. Enyhe szellő játszott rövid, hullámos, fekete fürtjeivel. A közönség kíváncsian bújt elő, nagy szemekkel figyelve őt, összegyűlve a mellékutcákban és az ablakokban egyaránt. Vártak az életveszélyesnek ígérkező mutatványra…
Elolvasom ➞
Csókok és ízek
A fiatalember és az angyal egyszerre kapott a leány után és rántották vissza a sziklaszírt pereméről. Közben egyszerre dobbant a szívük iránta. Sokatmondóan csillant fel az emberi zafírkék és az angyali smaragdzöld szempár. Szíveikben ott égett már a birtoklási vágy…
Elolvasom ➞
Az utolsó pillanat
Az egykori őrangyal elszánta magát. Már nem látta többé értelmét az életének. A királyt se sikerült megtalálnia. Arra gondolt, hogy talán azért nem, mert az uralkodó kerüli, semmibe veszi őt. De ha így lenne is, igaza lenne. Végül is ki ő? Már egy utolsó senki.
Elolvasom ➞
Ha a szív emlékszik
Ha az égboltra nézett, a férfi nyugodt, kedves tekintete jutott eszébe. Amikor a lágyan ringatózó búzamezőt nézte, képzeletében a férfi aranyló fürtjei lobogtak a szélben. Tudta, hogy néz ki. Arcának minden vonalát ismerte, de nem látta még őt. Legalábbis ebben az életben.
Elolvasom ➞
Vadász és áldozat
Hajnali kettő felé járt az idő. A zene még javában szólt, de a lány nagyon unta magát. Úgy érezte, már semmi különös nem történhet vele azon az éjszakán, ideje hazamennie. Ezzel az elhatározással indult el a kijárat felé, ám ekkor… ekkor megpillantotta Őt! Ismét! A Férfit!
Elolvasom ➞
Lakáseladás - Tihamér II.
A férfi magas volt, jó kedélyű és illedelmes, amikor belépett a lakásba, hogy megvétel előtt megtekintse. Még a kék lábzsákot is szó nélkül felvette, bár negyvenhatos lábbal áldotta meg az élet. Megnyerő, barátságos modorával bárkit lenyűgözött volna, de Tihamérnek lételeme volt a gyanakvás.
Elolvasom ➞
Tihamér végzete I.
Neki soha, semmi nem sikerült. Az élete teljesen romokban hevert. A családja nem állt mögötte. Sosem támogatták álmait. Pedig Tihamér négy gyermeket nevelt fel. Mégis úgy érezte, nincs becsülete. Naphosszat dolgozó robotnak nézték. Eddig bírta.
Elolvasom ➞
Különleges szerelem
Nagyon vártam az estét, hogy végre vele lehessek. Amikor beléptem a szobába, meglepetésemre már az ágyon fekve várt rám. Nagyon hiányzott már. Az egész napos, munkával töltött robot után semmi másra nem vágytam jobban, mint arra, hogy megérinthessem.
Elolvasom ➞
Dobogó szívvel
A villamos egykedvűen zörgött a síneken. Közeledett. Már csak három megálló. Már csak kettő. Az égre tekintett. Sötétlő viharfelhők gyülekeztek baljósan odafent. Akkor pillantotta meg a srácot. Égnek álló, lilára festett, kócos haj, szegecses csuklópántok…
Elolvasom ➞
A különös "macska"
Budapesten, a 14. kerületben hajnalban több bejelentés is érkezett, miszerint különös, vinnyogó hang hallatszik egy fa tetejéről. Megpróbáltak segíteni a bajba jutott állaton, melyről először azt hitték, hogy egy macska. Amikor azonban közelebb értek, meglepődve látták, hogy…
Elolvasom ➞
Mentsd meg a királyt!
Az egykori őrangyal a tanácsterembe lépve azonnal észrevette a plafon közelébe rögzített nyílpuskát, melyet nagyrészt drapériák takartak. A nyílhegy épp a király széke felé nézett. Tudta, pillanatok lehetnek csak hátra. Régen, elég lett volna felemelnie a kezét, de most…
Elolvasom ➞
