Alex Blogja

Tetszik lentebb az egyperces történet?
Lépj be, ha mindent el akarsz olvasni!
Regisztrálj és még több ingyenes történet vár!

A Baljós árny medálja (2.)

Oszd meg, ha tetszik a blogom! Köszi.

Baljós Árny a küszöbön és a medál (2.)

- Írta: Mandy Kristóf -

Olvastad a történet elejét? Mivel kértétek, így most folytatódik.

Amikor a feketén gomolygó sötétség nagy hévvel belépett az ajtón és a lány ezúttal uralkodva rémületén váratlanul átölelte, megdermedt a pillanat, majd pedig az árnyék azonnal szertefoszlott. A leány azonban tévedett, amikor azt hitte, hogy csak egy közönséges, félelmekből életre kelt lény látogatta meg azon az éjjelen, melyet pusztán szeretetével megsemmisíthet. Sokkal több volt annál. Nem az ő félelmeiből manifesztálódott.

Az Árnynak még neve is volt. Thanathosznak hívták és megvoltak a saját félelmei. Mégpedig rengeteg. A legnagyobb félelme, a fia pedig ezúttal se volt messze. A jobbra vezető folyosó felől váratlanul felhangzott gúnyos nevetése.

– Mi az? Ki vagy és mi olyan vicces? – kiáltotta bele a sötétségbe a leány.

– Vicces? Inkább szánalmas – hangzott a megvető válasz.

– Ki vagy és mit akarsz? – kiáltotta ekkor a leány.

– Fantasztikus! Megint nem emlékszel… – jegyezte meg a hang és előlépett egy pokolian angyali alak. Fekete bőrével beolvadt az éjszakába, de zöld szemei, mint egy macskáé, úgy világítottak a Hold sápadt fényében. Lilien ekkor ismerte fel őt és hangját hallva azt is, hogy álmodik. És ismét csak játszanak vele.

– Lucifer? Nahát! – mosolyodott el erre a leány – gondolhattam volna, hogy ez megint csak az “őrangyalom” műve – gúnyos hangsúllyal emelte ki e szót.

– És még a nevem se tudod megjegyezni… mondtam már, hogy Phosphor vagyok. Na, mindegy… Holnapra úgyis megint mindent elfeledsz.

– Téged aligha! Mégis ki tudna téged feledni? És mégha akarnám se hagynád, nemde? – próbált gúnyolódni a leány, de a férfi figyelmen kívül hagyva kérdéseit, elvezette tekintetét mellette és megjegyezte:

– Szerintem teljesen feleslegesek a további próbatételek. Haladhatnánk végre!

A leány sietve fordult meg, majd ijedtében ugrott egyet, mert ott állt mögötte, azaz most már előtte az Árny. Ismét. Aztán meg is szólalt mély, dörgedelmes hangján:

– Igaz, nem fél. Ez tény. De úgy tűnik, oly naiv ez a leány, mint te egykor, pilinkeként. Ebbe pedig odaát bele is halhat.

– Vállalom a kockázatot. Egyébként is, ahogy mondta, az őrangyala vagyok – felelte Phosphor csibészes félmosolyra húzva száját, miközben a leány felé pillantott. Elővillantak hegyes fogai.

Lilien döbbenten nézett hol egyikükre, hol másikukra, miközben ők a feje felett döntöttek, vele nem sokat törődve.

Aztán az Árny elővett egy láncon függő medaliont és a leány felé nyújtotta:

– Tessék. Igaz, egyedi módon és ezzel az érzelmes öleléssel meglehetősen giccsesen, de megoldottad a feladatot. Nem ismételjük tehát tovább ezt a rémálmot. A fogadást ezzel elvesztettem, úgyhogy ez a teleportáló medál a tiéd, amíg a képességeid vissza nem térnek – Lilien egy pillanatra elbizonytalanodott, de Phosphorra nézett, aki csak bólintott, így aztán elszánta magát és megfogta a medált. Abban a pillanatban eltűnt a folyosó, eltűnt a ház, a kert, az egész világ és egy döbbenetesen pokoli helyen találta magát. Mindenütt vulkánok, lávafolyamok. Borús fekete fellegek úsztak a napnyugtát idéző égen.

– Meghaltam? – lehelte a leány a kérdést.

– Igen. De nem most, hanem vagy húsz éve. Most csak hazatértél a tested hátrahagyva, hiszen álmodsz – hangzott az Árny válasza.

Lilien körbetekintett.

Ismerős volt számára a hely. A szíve emlékezett. Ez volt Yperpérán birodalma. Nem messze tőlük ott magasodott egy várkastély és a másik oldalon a távolban, a monumentális Határhegy oldalában a palota erődítményrendszere. Ekkor villant elméjébe a gondolat. Meg kell találnia a királyt. És már indult is. Így kezdődtek Lilien kalandjai odaát, melynek során először is mindenáron meg akarta keresni a királyt, aki egykor felnevelte, miután a Styx vizén rátaláltak a bölcsőjére, de az már egy másik történet.

Az Árny a fejét ingatva nézett utánuk. Nem tudta ki vagy mi miatt aggódjon jobban. A lányért, aki ilyen felkészületlenül érkezett és indult útnak e világban vagy a fiáért, akiről tudta, hogy nyílt szókimondása, cinikus stílusa, ostobán vakmerő bátorsága aligha teszi alkalmassá az őrangyal szerepére. De sokkal jobban aggódott amiatt, hogy ők ketten egy nap visszaemlékeznek közös múltjukra és újra feléled szívükben egymás iránt a vágy… és akkor… az Árny nem tudta mi lesz akkor, de abban biztos volt, hogy ezt nem hagyhatja… egykor se hagyta.

Holnap újabb kalandok!

Gyere vissza holnap is!

Szeretnél MOST azonnal MÉG TÖBBET olvasni?

Egypercesek, hosszabb kalandok, kisregények, feladványok és egy blogregény

Megkedvelted Phosphort? Imádod a stílusát? Olvass el róla egy teljes regényt:

2 thoughts on “A Baljós árny medálja (2.)”

Hozzászólás a(z) Moni9 bejegyzéshez Cancel Reply

error: Content is protected !!