
Az Éden
- Írta: Mandy Kristóf -
Közben még egy lépés és lábai bársonyos, zöldellő rét füvébe süppedtek. Hűsítő érzés simogatta fekete bőrét, ahogy a harmat reá pergett. Lerogyott a földre, mindkét kezével megérintve azt, majd belemarkolt, mint aki most, hogy megragadta, sosem engedné el, mintha attól félne, elillan a varázslatos látomás.
Csak nézett, nézett maga elé, nézte ahogy a napfény csillog a vízcseppeken. Sötétfekete haja, mint hullámos zuhatag omlott homlokába. Lágy szellő játszott ében fürtjeivel. Simogatta, ahogy sose érintették még. Lágyan, szeretőn. Tudta, más boldog lenne a helyében, ha ilyen barátai lennének, de ő nem érzett semmit. Tudta, mindez, hogy itt ez a táj, eleven emléke a múltnak, mindez semmin se változtat. Hiába a káprázat a völgyben, ha körülöleli őket az éjsötét, tüzes világ, melynek már ők is lakói lettek. És igazán ő ezt nem is bánta. Megszokta. Mégis, vágyott vissza, vissza az Édenbe. Boldog lehetett volna, hogy társai a már-már feledett érzést visszahozni próbálják. Tudta azonban, hiába minden, hiába az illúzió, ők már ide tartoznak, vissza sose térhetnek. És akkor, tőle jobbra, néhány újabb vízcsepp pergett alá. Súlyuk alatt hajladoztak a fűszálak. Mintha nem is apró cseppek lettek volna. Mintha óriási sziklatömbök omlottak volna alá egy lélekről. Feltekintett és Gábriel arcát látta maga előtt. Tengerszín szemeit könnyek homályosították, de mosolygott és reá tekintve megérintette a vállát.
– Ugye tetszik a hely, ugye boldog vagy? – kérdezte kíváncsian.
Nem tudta mit feleljen. Tudta, örömet akartak neki okozni ezzel, de nem volt képes hazudni nekik. Felkelt lassan és csak állt ott némán, ahogy körbetekintett rajtuk. Meghatódottan néztek rá mind. Ha másokról lett volna szó, nevetett volna egyet, könnyedén és gúnyosan megjegyzett volna valamit, de ők egyszer megmentették az életét és azóta is hűségesek és jók voltak hozzá. És most is… Tudta, többet érdemelnek ennél. Ahogy végignézett rajtuk tudta, hálásnak kéne lennie. Ahogy azonban rájuk tekintett, könnytől áztatott arcukat látva, megszületett benne egy döbbenetes felismerés. Nem miatta, maguk miatt alkották meg valójában az Édenkert képmását a völgyben. Mégha nem is mondták ki, mégha nem is gondoltak rá, tudta, ez így van. Ha neki is hiányzott volna, most bizonyára ő is boldog lenne és örömkönnyeket hullatna. Persze nem akartak rosszat. Magukból indultak ki. Nyilván azt hitték, ami nekik örömet okozna, az neki is fog. „Vajon tényleg nincsenek érzéseim? – töprengett. – Vagy csak több kell ennél? Talán, ha tényleg hazajutnék…” – gondolta, miközben tekintetével a völgy színpompás kavalkádját pásztázta.
Akkor értette meg, mit tett velük azzal, hogy fellázadt. Elűzhették őket, vele együtt az Édenből, de nem vehették el tőlük teljesen azt. Emlékként mind elhoztak belőle egy kis darabkát a szívükben és eme apró szilánkok most már örökké szaggatni fogják lelkeiket.
Holnap újabb kalandok!
Érdekel egy teljes kisregény róla?
Mandy Kristóf
A szárnyam a tiéd
ebook (epub, mobi, pdf)
Látszólag békében élnek egymás mellett árnyak és fények az Alvilágban a Határhegy két oldalán. Valójában azonban a készülődés csendben már megkezdődött a fények részéről, hogy végzetes csapást mérjenek az árnyakra. Valakivel azonban nem számolnak. Ő mindenki kedvence, az angyalian sármos, de démoni küllemű Lucifer, aki történetünk idején a Határhegy legtetején üldögél megláncolva.
MOST azonnal elolvasnál egy teljes regényt?
Szereted a fantasy univerzumokat, a görög mitológiát, a varázslatokat, azt, ha végül mindig a jók győznek? Szereted a fordulatos, filmszerűen pörgő, meglepő történeteket? Szeretnél könnyed, de izgalmas olvasmányokat? Akkor Mandy Kristóf sorozatát Te is imádni fogod! Lépj be Te is ebbe az ismerős, mégis ismeretlen világba! Melyik főhős történetével kezdenél? Válassz:
Egy regény kitartásról, barátságról, árulásról, sok fordulatról. Te mit tennél, ha átváltoznál és megtudnád: Van egy Másik Világ!
Mesebeli regény szerelemről, feltétel nélküli barátságról, meglepő titkokról. Te mit tennél egy pokoli helyen azt mondanák: 3 napra legyél Te a király!
Ez tetszik. Szívesen olvasnám tovább is.