Alex Blogja

Tetszik lentebb az egyperces történet?
Lépj be, ha mindent el akarsz olvasni!
Regisztrálj és még több ingyenes történet vár!

Dobogó szívvel

Oszd meg, ha tetszik a blogom! Köszi.

Találkozás

- Írta: Mandy Kristóf -

A lány dobogó szívvel állt a monoton zakatoló villamoson. A jegy ott lapult mélyen a zsebében, izzadó markába zártan. Még sohasem bliccelt. Akkor is, csak a körtérig akart eljutni, hogy ott megvehesse a bérletét. Minden megállónál fokozott figyelemmel pásztázta a felszálló embereket, készen arra, hogy ellenőr feltűnése esetén, azonnal érvényesítse a jegyét. A villamos egykedvűen zörgött a síneken. Közeledett. Már csak három megálló. Már csak kettő. Az égre tekintett. Sötétlő viharfelhők gyülekeztek baljósan odafent.

A villamos végtelen lassúsággal állt meg ismét. Tekintetével az új felszállókat pásztázta. „Vajon melyik képes ellenőrré változni?”

Akkor pillantotta meg a srácot. Égnek álló, lilára festett, kócos haj, szegecses csuklópántok, szakadt, koszos farmer, mélyfekete, hasonló állapotú halálfejes póló, a szétmállás állapotában lévő bakancsok. A közelében állt meg. Viszolyogva húzódott arrébb. Lopva pillantott felé. A srác mohón pásztázta a diáklányok domborulatait.

– Jegyeket, bérleteket! – térítette magához a lányt egy ridegen csengő, zord hang. Észre se vette, mikor és honnét kerültek oda az ellenőrök. Riadtan kapta fel tekintetét. Marcona alak magasodott előtte.

– Láthatnám a jegyét?

      Elöntötte a veríték. Mint sarokba szorított vad, dermedten állt ott. Tudta, a markában ronggyá ázott kis narancsszín papiros így, kezeletlenül mit se ér. Mit tegyen?

– Láthatnám a jegyét? – ismételte sürgetően a férfi.

Hirtelen döntött. Ha már így elkapták, legalább méltósággal viseli a szégyent.

– Nincs – jelentette ki a szemébe tekintve.

– Akkor kérek egy igazolványt.

– Semmi papír nincs nálam – állította határozottan.

– Akkor itt a helyszínen kell fizetnie.

– Pénz sincs nálam. Semmi – felelte és már alig várta, hogy a villamos a következő megállóba gördüljön, ő pedig miként egy forgószél leléphessen szorult helyzetéből.

– Ez esetben rendőrt hívok és azt is ki kell fizetnie – fenyegette rideg hangján. Erre, hirtelen nem tudott mit szólni. A villamos egykedvű lassúsággal vánszorgott a következő megálló felé, mely úgy érezte, még a végtelenbe veszik. Az ellenőr már emelte a mobilját, amikor felhangzott közvetlenül a lány mögött a röhögés, majd a huligán, mint egy bomba, úgy robbant oda, átnyalábolva a derekát.

– Ej! Nem hittem vóna, hogy meg mered tenni! – nevetett, széles vigyorral az arcán. – Klassz csaj vagy! Megnyerted a fogadást!

      A lány közben érezte, egy kéz érinti meg jéggé fagyott, nedves kezét és egy száraz papiros foglalja el a ronggyá ázott helyét. Magabiztossága rögtön visszatért és sietve nyújtotta át az ellenőrnek a kezelt jegyet.

      A villamos közben a megállóba gördült, az ajtaja kitárult. A lány egy határozott mozdulattal eltolta magától a srácot, majd kibontva magát az öleléséből, máris a peronon állt, elvegyülve a kavargó emberáradatban.

Kis idő múlva azonban már nagyon bánta, hogy így hagyta elmenni… Azóta nem tud másra gondolni, csak a fiatalemberre és bármerre jár, folyton Őt keresi tekintetével.

Nem, a srác nem a szívét lopta el a lánynak, csak a pénztárcáját.

Vége

De csak ennek a történetnek van vége!

Ha tetszett, szólj hozzá és 5 tűzopált kapsz!

A megvásárolható könyvek, ebook-ok:

15 thoughts on “Dobogó szívvel”

    1. Örömmel olvasom, hogy így emlékszel. 🙂 Nem módosítottam, csak hozzátettem, hogy élesebb legyen a vége. Ez a történet is beleillik amúgy a nagy egészbe és a regény-sorozat szereplői találkoztak. Hamarosan jönnek az újabb találkozásokról szóló történetek is.

  1. Pingback: A mozgólépcsőn – Alex Blogja

Leave a Comment

error: Content is protected !!