Kiváló rependátor
- Írta: Mandy Kristóf -
Az Árny komoran állt a puszta közepén, öt darab kisebb, alig méteres szikladarab mellett, melyek a föld fekete porában lapultak. A csuklyája árnyékában az arca előtt gomolygó sötétségtől tekintetét látni ezúttal se lehetett, de úgy tűnt, hogy a távoli horizontot figyeli. Ott, ahol a vöröses-sárgán izzó, feketébe vegyülő ég legalja a föld porával találkozik.
Szerette ezt a vidéket. Sose vágyott volna el innét. Bármire képes lett volna a birodalomért.
– Visszatért? – kérdezte amikor Desider megérkezve köszöntötte.
– Nahát! Ismét magázódunk? – nevetett fel a kérdezett.
Szavára az Árny sötét alakja lassan, baljósan fordult meg.
– Egyáltalán nem vicces a helyzet – suttogta komoran – Tudja, hogy ki vagy és kihallgatta a tervünket is. Veszélyt jelent.
– Már mondtam, hogy emiatt ne aggódj! Phosphor miatt is folyton rettegtél. Mi lesz, ha ez lesz, mi lesz, ha az… mi lesz, ha emlékezni fog, mi lesz, ha visszatérnek a képességei… és mire mentél az aggodalmaiddal? Te magad, a te cselekedeteid váltották valóra a saját félelmeidet. Azok után, amiket tettél ellene, aligha volt csoda, hogy aztán végül ellenünk fordult. Jó lenne, ha végre megnyugodnál. Azt mondtad, bízol bennem, nem igaz?
– Ez így van, de…
– Nincs de. Próbálj meg bízni azokban, akikben én bízok! Egyébként is, a folyó vize miatt mindent feledett arról, amit hallott. Csak azt kéne kitalálnunk, hogy miként emlékezzen arra, hogy ki ő, anélkül, hogy minden emléke visszatérne.
– Igen. Nagy szükségünk van a képességeire. Most, hogy változott a helyzet, enélkül nem fog működni a terv. De mi lenne, ha egyszerűen csak megmondanánk neki, hogy ő egy Ármány? – tette hozzá, miközben lehalkította a hangját, bár a pusztaság közepén aligha hallhatták volna meg szavait illetéktelen fülek.
– És? Mi lenne akkor? Ez csak egy szó. Mire mennénk vele?
– Elmagyaráznánk neki, hogy mit jelent és milyen képességekkel bír.
– Nem hinném, hogy ettől visszatérnének a szükséges emlékei.
– Akkor viszont marad az Emlékezés tava. Bele kell fojtanunk. Azt mondod, bízol benne. Adjuk vissza az összes emlékét és kockáztassunk. Azt úgyis kitalálta, hogy ki vagy. A terv pedig… Ha részt kell, hogy vegyen benne, talán jobb is lenne, ha tudná a részleteit, nem?
Szavaira Desider nem felelt azonnal.
– Nem jó ez így, sehogy se – felelte kisvártatva – Én bízom benne, ahogy mondtam, de ez nem bizalom kérdése. Ez nem a legalkalmasabb idő arra, hogy beavassuk minden részletbe. Jól tudod, hogy nincs mindig teljesen a tudatánál. Így pedig akaratlanul is nagyobb bajt okozhat, mint hasznot. Például, ha váratlanul felébred és eltűnik, amikor éppen szükség lenne rá… Csak akkor vehetnénk hasznát, ha végig képes lenne éber maradni. Hiába itatnánk folyamatosan az emlékezés vizével… mi van, ha megszólal az ébresztőórája és eltűnik? Nem. Nem kockáztathatunk. Mindenre emlékeznie kellene és úgy kéne érkeznie, hogy előtte megteremti a megfelelő feltételeket, hogy senki és semmi ne zavarhassa meg az álmát. Csakhogy nincs lehetőségünk ezt kivárni és hozzá igazodni. Jól tudod, hogy sürget az idő. Továbbra is arra kérlek tehát, hogy ne mondj el neki semmit, amíg a tervet valóra nem váltjuk. A szavadat adod?
– Pedig nagy előnyt jelentett volna egy álmodó, aki a képzeletével teremteni tud a világunkban. Ráadásul nem is akárki. Mégiscsak a lányod volt egykor, akit még ki is képeztünk. Hallgatna rád.
– Igen. Volt. És ez itt a lényeg. Azóta újjászületett és mindent feledett. Te is jól tudod, hogy előző életbeli emlékeket még a tó vize se hozhat vissza. Erről nincs miért tovább vitázni. Neki még idő kell… talán évtizedek is, mire mindenre emlékezni fog. Segítjük, ahogy tudjuk, de közben figyelnünk kell rá, hogy akaratlanul nehogy árulónk legyen vagy elrontsa a terveinket.
– Ez igaz. Természetesen elfogadom a döntésed és erre a szavamat adom, de én azért a helyedben még átgondolnám ezt az egészet. Ha ugyanis emlékezne, régi és új képességeivel akár egyedül is véghez vihetné a tervet és nem kéne neked se kockáztatnod az életed.
– Miket beszélsz? – emelte fel hangját Desider – Kockáztassuk inkább az ő életét? Ilyennek ismersz? És különben is… attól még, hogy álmodó, nem lehetünk biztosak abban, hogy nincs mód arra, hogy valaki valamiképpen megölje.
Szavára néma csend volt a felelet. Az Árny erre már nem tudott mit mondani. Aztán pedig csak nézett a távozó Desider után, aki többet nem akart vitázni erről. Nem tehetett mást, el kellett ismernie, hogy a királynak ismét igaza van. Ennek ellenére nagyon sajnálta, hogy nem tudta meggyőzni. Igaz, kockázatos lett volna, de tudta, egykor Asté hercegnőnél jobb és ötletesebb rependátor, azaz kúszó felderítő aligha létezett. Hitte, hogy ezek a tulajdonságok valahol még ott vannak benne. Hisz nemrég is oly könnyedén kihallgatta őket, anélkül, hogy észrevették volna.
Amint eszébe jutott ez, sietve fordult meg és tekintett körbe. A pusztaság közepén állva azonban messze el lehetett látni. Biztos lehetett abban, hogy senki se közelítheti meg őket. Csak néhány, kicsiny, méternyi kő lapult nem messze tőle a fekete porban. Azok mögé jól be lehetett látni. Aligha bújhatott volna meg köztük valaki.
De… mintha… Mintha eggyel több szikladarab lenne körötte. Sietve fordult meg ismét, hogy alaposan szemügyre vegye mindet és ekkor… ekkor vette észre a föld fekete porában a szabálytalan körvonalat. Az egyik kőtömbnek máris hűlt helye volt. Azaz… Ekkor döbbent rá, hogy valójában nem is igazi szikla hevert ott nemrég. A kontúr közepén ugyanis jól látszott valaki térdeplő nyoma, két kéz, mely a talajra támaszkodott. Döbbenetében zavartan nevetett fel. Szégyenkezése afelett, hogy korábban nem vette észre, büszkeséggel keveredett. Mindig is tudta, hogy Asté kiváló rependátor, azaz kúszó felderítő, hiszen ő képezte ki. Na de miután újjászületett és mindent feledett… őszintén szólva erre, hogy ilyen ügyesen kihallgatja őket, erre egyáltalán nem számított.
Holnap újabb kalandok!
MOST azonnal elolvasnál egy teljes regényt?
Szereted a fantasy univerzumokat, a görög mitológiát, a varázslatokat, azt, ha végül mindig a jók győznek? Szereted a fordulatos, filmszerűen pörgő, meglepő történeteket? Szeretnél könnyed, de izgalmas olvasmányokat? Akkor Mandy Kristóf sorozatát Te is imádni fogod! Lépj be Te is ebbe az ismerős, mégis ismeretlen világba! Melyik főhős történetével kezdenél? Válassz:
Egy regény kitartásról, barátságról, árulásról, sok fordulatról. Te mit tennél, ha átváltoznál és megtudnád: Van egy Másik Világ!
Mesebeli regény szerelemről, feltétel nélküli barátságról, meglepő titkokról. Te mit tennél egy pokoli helyen azt mondanák: 3 napra legyél Te a király!
szuper ez a könyvet olvastam
Ez igen,néha jól jönne ilyen képességgel rendelkezni, sokszor megoldana félreértéseket.
Ám ez a világ csodálatos, akkor is ha nem valóság.
Egy kis időre míg elolvasom itt lehetek.
Köszönöm.