Blog: – Ha lehúzzák a rolót: Vég avagy Kezdet? I.

Tanulságos dolgok íróknak, olvasóknak egyaránt…

Sziasztok! Ez a blogbejegyzésem kicsit hosszúra sikeredett, de meglátjátok, érdemes lesz végig elolvasni.

Mint tudjátok, a weboldalam (regenyeim.hu), ahol ingyenesen teljes történeteimet, kisregényeket, sőt még regényeket is közzétettem, eddig is volt és eztán is lesz. Az elmúlt hetekben azonban sok dolog történt. Tanulságos dolgok, melyeket szeretnék most megosztani veletek. Közben kikristályosodott számomra egy új út, így jött létre ez a weboldalam, egy BLOG!

Mindig állj talpra, ha van kiért!

Mint azt sokan tudjátok, immáron három esztendeje vagyok jelen az egyik legismertebb közösségi oldalon, melynek nevét most nem írnám le, de talán nem is számít. Úgy vélem, bármely másik weboldal, fórum is lehetne. Most nem is ez a lényeg, hanem a tapasztalatok, melyeket gyűjtöttem, az események, nehézségek, melyeket megéltem.

Ezért jött létre ez az oldal, ez a BLOG!

Nem, nem azért, hogy panaszkodhassak, hanem azért, hogy a kedves olvasóim a továbbiakban is naponta élvezhessék izgalmas történeteimet, főhőseim fordulatos kalandjait. INGYEN! Sőt! Azért, hogy a kulisszatitkaimat is megismerhessétek, valamint őszinte betekintést nyerjetek a nehézségekbe, melyekkel utam során találkoztam, találkozok.

Most így az elején, szeretném megosztani veletek a legutóbb történteket is. Talán a tapasztalataim másoknak is tanulságul, segítségül szolgálnak. Olvasóimnak és más íróknak, egyaránt hasznos lesz ez a BLOG!

Minden nap háromféle poszt fog felkerülni ide, a blogomba.

  • reggelente, 7-kor, rövid vicces írások (Alex & Aidan párbeszédek) kerülnek fel, hogy mosollyal induljon a napotok! Lesznek pikáns viccek és fárasztóak is köztük.
  • 14-kor kulisszatitkok jelennek meg a BLOG-ban, arról, miként jutottam idáig, milyen nehézségeim voltak, vannak. Ezekből tanulhattok is. Legalábbis remélem, hogy segíthetek. És időnként ebben a blokkban bemutatom egy-egy karakteremet, vagy bizonyos téma szerint idézeteket, részleteket hozok nektek a könyveimből, történeteimből.
  • esténként, 19-kor rövidebb és kevésbé rövid történetek kerülnek fel, melyeket teljes mértékben, ingyenesen olvashattok. Időnként kisregények is lesznek fejezetenként.

Ma az egyik legnagyobb közösségi oldalról mesélek nektek.

Sok mondanivaló halmozódott fel bennem az elmúlt hetek, napok igazságtalanságait látva, így lehet, hogy több részletben kerülnek fel tapasztalataim, több napra bontva. Akár író vagy, akár olvasó, ezekről érdemes tudnod.

3 esztendeje még mennyország!

Miért volt esélytelen?

Sokan már három éve ismertek engem. Úgy kezdődött, mint a mesében. Nem hittem, hogy valaha megjelenhetnek az írásaim könyvekben is, mivel a kis kiadók pénz nélkül nem akarták megjelentetni, a nagy kiadóknál pedig sorba kellett volna állnom, ami – mint mondták – évekbe tellett volna. Feladtam tehát.

A sikerhez vezető ötlet:

Aztán három esztendeje arra gondoltam, ha már sose lesz kiadva, legalább olvassák az emberek, hisz mégiscsak azért írtam meg őket. Kapóra jött az egyik, akkor épp a legnagyobbak közé tartozó közösségi oldal, ahol könnyedén el lehetett érni az embereket, olvasókat.

Elkezdtem tehát közzétenni, ingyenesen, MINDENT, naponta és minden egyes estén rácsodálkoztam a visszajelzéseitekre, arra, hogy mennyire tetszenek nektek ezek a történetek. Először csak a kalandregényemet mertem az olvasóközönség elé tárni. (Címe: Az el NEM lopott gyémánt) Mivel ez igen nagy sikert aratott, így részletenként közzétettem egy fantasy kisregényemet is, mely egy monumentális történet részét képezi. Megdöbbentő volt látni a hatalmas sikert és rajongást.

Magával ragadó lelkesedés és siker:

Magával ragadott a lelkesedésetek, így elkezdtem közzétenni az újabb és újabb kisregényeket, aztán már regényeket és élveztem a visszajelzéseket. Akkoriban még könnyű volt elérni az olvasókat. Létrehoztam oldalt is, csoportot is, ahol nyüzsgött az élet. Rengeteg lájk és komment, szuper beszélgetések, akár egy könyvklubban.

Már rég nem az volt a kérdés, hogy jók-e a történeteim, hanem az, hogy melyik karakterem mit miért tett, ki mit tett volna a helyükben, ki kit kedvel jobban, kinek drukkoltok, vajon kinél a gyémánt, miként maradhatna életben András, miként jut el főhősünk, az író élve Odessáig, ki menti meg Nyikolájt, egyáltalán időben ér-e oda valaki, megmenekül-e a pilinke, miként lesz király a fiatalemberből, a semmiből, hogy hozza létre birodalmát, miként lesz király 3 nap alatt, miként menekülnek meg a főhőseim a lehetetlen helyzetekből, miként talál rájuk a szerelem… és persze nevettünk is sokat… vártátok Sanyit, aki nem boldogul a nőkkel hiába születik újjá ismét és ismét… és megkedveltétek Alexet és Aidant (Éjdnt), akik vicces párbeszédeikkel szórakoztattak titeket.

És váratlanul nem láttátok többé az írásaimat.

Annyira jól ment minden, egyre jobban pörgött, egyre több kommentet és üzenetet kaptam tőletek, egyre többen olvastátok a történeteimet, egyre többen vettétek a könyveimet. Nem sejtettem, hogy a borús fellegek már közelednek. Nem gondoltam volna, hogy milyen bizonytalan ezen a közösségi oldalon a lét, és hogy a viharfelhők lassan, de már biztosan gyülekeznek. Pedig voltak már jelek…

Amikor válaszolgattam az üzeneteitekre és a kommentekre, amikor lelkendezve lájkoltam a hozzászólásaitokat már kaptam üzeneteket, hogy túl gyors vagyok, igazoljam, nem vagyok-e robot… Nem hittem, hogy közeleg a baj. Aztán egyre kevesebb olvasómhoz jutottak el az írásaim. Már nem számított, ha sokan lájkolták. Már csak a kommentek számítottak.

Csakhogy egy olvasó, nem író. És bár sokan beszélgettetek velem, még többen voltak azok, akik csak figyeltek és élvezték a történeteket. A rendszer szabályai lassan, szinte észrevétlenül változtak, szűkült a cső, egyre kevesebben látták a posztokat. Aztán már a megosztásoknak is elveszett az erejük. Amíg egy általam feltett poszt több tucatnyi reakciót kapott, a megosztottakhoz nem nagyon mentek se lájkok, se kommentek már. Érződött, hogy közeleg a veszély, de nem vettem észre.

Sokáig én is, mint bárki más, azt gondoltam, hogyha felteszek valamit, akkor azt mindenki látja, arról mindenki értesül, aki követ, aki az ismerősöm, akit érdekel. Csakhogy nem így történt.

A legnagyobb rajongók nem látták a posztjaim többé, azaz nem értesültek arról, ha feltettem valamit…

Először csak azzal szembesültem, hogy már nem tudok mindenkinek válaszolni. És nem azért, mert nem voltam elég gyors, hanem, mert a rendszer nekem se mutatott mindent. Újra és újra olyan kommentekbe, üzenetekbe futottam bele, melyeket már napokkal korábban tettetek fel, küldtetek el. Már lehetetlenség volt, hogy azonnal válaszolhassak. A rendszer gondoskodott erről. Bizonyára azért, mert túl gyorsan válaszoltam mindenkinek. Ezzel ezt megoldotta. “Probléma” letudva. Többé nem kaptam értesítést a kommentjeitekről. Bele kellett kattingatnom mindenbe, hogy megtaláljam.

Sőt! Már a saját posztjaim közül se látok mindent. Hiába kattintottam az idővonalamra, az oldalamra. A továbbiakban csak a posztjaim egy részét jelenítette meg nekem. És nektek is. Hol ezt a részét, hol azt. Ő döntött.

Aztán a Könyvfesztiválon több korábbi lelkes rajongó kérdezte, hogy miért tűntem el annyira és többen meglepődve nézték, hogy már 6 könyvem megjelent. Teljesen ledöbbentett a dolog, hisz én folyamatosan, hónapokon át posztoltam, hogy mikor mi készül, mi történik. Én is furcsálltam, hogy hová tünedeznek az emberek, miért fogynak a kommentek, de azt hittem, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy az olvasóim már nem érnek rá beszélgetni annyit. Meglepve szembesültem azzal, hogy ez egyáltalán nem így van. De a legnagyobb pofon mégse ez volt…

A döbbenetes felismerés

Ez a közösségi oldal nem azért van, hogy valaki híres legyen és sokan megismerjék. Egy bizonyos pörgésnél elkezdődnek a korlátozások. Ebből pedig az ember azt gondolná, hogy a fizetős hirdetések felé szeretné terelni a dolgot. Mivel akkor, amikor ez a pont elérkezett, már megtehettem volna, hogy pénzért hirdessek, így ez még önmagában nem lett volna tragédia, csakhogy…

Letiltott mindent, amiben szerepelt a weboldalam neve, azaz a linkje!

Mindent! Minden posztomat, minden kommentemet… SŐT! Egy egész csoportomat is! Egy több, mint 5ezer olvasómat számláló csoportomat! Olyanokat, akik mind önszántukból voltak a csoportban. Senki se került be akarata ellenére. Tehát ez egy igen értékes csoport volt.

Ez volt a legdurvább, amikor ezzel szembesültem… a rengeteg üzenet, hogy mi lett a csoporttal. Kezdetben én se tudtam. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy csak azok semmisültek meg, melyekben a regenyeim.hu szerepelt. A felismerés azonban még nem adott megoldást, csak végtelen kétségbeesést. Mi lesz a több ezer olvasómmal, azokkal, akik nem ismerik eme közösségi oldal titkait és azt gondolják, én léptem le, én hagytam abba az ingyenes történetek napi közzétételét?

Hogy értesíthetnék minden követőt, minden korábbi olvasót a történtekről?

Még szerencse, hogy az írásaim nem vesztek oda, hisz az első pillanattól kezdve weboldalam is volt és minden írásomat folyamatosan oda is átmentettem, valamint a weboldalamat szinte minden posztomban reklámoztam, így sokan már megjegyezték a nevét: regenyeim.hu

Mit tehettem volna?

Logikusnak tűnt az üzenet küldése, legalábbis azoknak, akikre név szerint emlékeztem. Csakhogy ekkor jött az újabb meglepetés. A rendszer annyira tiltotta a weboldalam címét, hogy üzenetben se engedte elküldeni. Sőt! Másoknak se! Jelenleg senki ezen a bizonyos közösségi oldalon nem tudja se üzenetben, se posztban, se kommentben megjeleníteni a linket!

Többé nem lehet reklámozni semmilyen formában!

Azt gondoltam, sebaj, majd fizetek a hirdetésekért és értesítek úgy mindenkit. Ekkor jött az újabb hideg zuhany. A hirdetési fiókomban nem tudtam feladni hirdetést, mert meg kellett volna adnom a weboldalam címét, csakhogy az tiltólistára került…

Gondoljátok azonban, hogy ezzel térdre kényszerítettek?

Nem! Nem adhattam fel, hiszen az olvasóim, azaz Ti, éveken át élveztétek a történeteimet és örömet szereztek nektek az izgalmas, érdekes kalandok. Az olvasóim miatt elkezdtem gondolkozni, ötletelni és nem adtam fel. Még mindig nem.

Ezért jött létre ez a BLOG oldalam és ezért olvasod most ezt a posztot. Szeretném, ha tudnád, hogy ha rajtam múlik, sose lesz vége az ingyenes történeteknek. Szeretném, ha tudnád, hogy történjen bármi, ha teljesen le is tiltanak, a weboldalaim megmaradnak.

  1. A regenyeim.hu továbbra is van és lesz és ott beleolvashattok a könyveimbe, megvásárolhatjátok őket a webshop menüben és ingyenes történeteket és ízelítőket is találtok azon a weboldalamon.
  2. Az alexblogja.hu Közben létrejött ez a BLOG, ahol a rövidebb írásaimat osztom meg, mégpedig NAPONTA és kulisszatitkokat is. Ide érdemes lesz NAPONTA feljárnotok. Nemcsak novellák, de egész kisregények is felkerülnek ide és megosztom gondolataimat is. Ahogy fentebb említettem. Napi 3 poszt. Megtisztelsz, ha itt bármelyikhez hozzászólsz, hisz itt nem veszhetnek el a gondolataitok és az enyémek se.

Ne feledd: alexblogja.hu – NAPONTA!

És a történetnek még nincs vége! Nézz be holnap reggel és olvasd el a holnapi vicces párbeszédet, majd délután 14-kor felkerül ennek a történetnek, a történetemnek a folytatása és az ezzel kapcsolatos gondolataim, megoldási javaslatokkal együtt. Este pedig 19 órakor, holnap is, mint minden nap, felkerül egy teljes kis írás, egy novella.

Lesz olyan, amit már olvastál, de lesznek újak is vegyesen.

Jó szórakozást és köszönöm, hogy velem vagy!

Ha szeretnél segíteni, mert tetszenek a történeteim, akkor szólj a barátaidnak és kommentelj a posztjaimhoz mindig legalább egy jelet, mert egyelőre még úgy tűnik, így többekhez is eljuthatnak az üzeneteim, történeteim! Köszönettel! Cserébe továbbra is szórakoztatni foglak, ha betérsz gyakran a blogomra, akkor NAPONTA!

Holnap folytatom!

Holnap még több dolgot mesélek és szót ejtek a megoldási lehetőségekről is, valamint arról, mit hibáztam és mit tettem jól, és elmesélem, hogy miért nem tudott még így se igazán kiszúrni velem ez az annyira “imádott” közösségi oldal.

Nem szeretnél semmiről lemaradni?

Ha még nem tetted, iratkozz fel!



Küldök ajándék-történeteket is!


Adataidat harmadik félnek nem adom ki és csak arra használom, hogy értesítselek az újdonságokról és friss történetekről időnként.

 

6 thoughts on “Blog: – Ha lehúzzák a rolót: Vég avagy Kezdet? I.

  1. Szia, Mandy!
    Nagyon szívesen olvasok tőled továbbra is. Örülök, hogy nem adtad fel és létrehoztad az új blogot. Büszke vagyok rád! 🙂

    Majd lenne pár kifejezetten szakmai kérdésem, de addig is, várom az újabb szuper történeteidet. 🙂

    Üdv

     
    1. Szia! Köszönöm. Jólesnek szavaid. Bizony, nagyon sokat kell ötletelni, másként nem megy. Kíváncsian várom majd a kérdéseid.

       
  2. Szóval a f3sz új alapelve, “merjünk kicsik maradni? 😱😤 Az új ” logaritmusukkal” én is küszködtem. Ugyanaz a pár ember jön be, ugyanaz a néhány poszt ismétlődik újra és újra. Ha valakinek nem szólok hozzá 3 napig a posztjaihoz, eltűnik az idővonalamról…

     
  3. Bizony ezek olyan dolgok, amiket az ember vagy megtapasztal a saját kárán vagy okul a máséból. Megoldás mindenre van, csak előre kell gondolkodni és készülni mindig a legrosszabbra. A holnapi posztomban fogok írni az én megoldásaimról.

     

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük