A lidérclány kívánsága

Hacsak tehette, megtalálta a kiskapukat és így gazdái sose lelhették örömüket szolgálatában. Általában elég gyorsan végződött a történet úgy, hogy ezáltal végleg meg is szabadult parancsolójától.

A Sors azonban ezt sose hagyta annyiban és a következő pillanatban máris egy új gazda mellett találta magát. Egy ideje már nem is számolta hányadik alkalommal jelentette ő valaki végzetét. egyáltalán nem volt azonban gonosz vagy rossz, így nem sok örömét lelte mindebben.

Egy nap, elgondolkozva üldögélt egy padon a Balaton partján. A lenyugvó fények játszottak hosszú, hullámos, vörös haján, miközben a talaj kavicsait nézte és azon elmélkedett, hogy végezhetne jelenlegi gazdájával. Ekkor állt meg előtte a fiatalember és megszólította őt:
– Elnézést, látom, valami gond bántja. Talán én segíthetek. Felajánlom, hogy teljesítem egy kívánságát. Lidérc vagyok.

E szóra meglepetten kapta fel a fejét. A fiatalember kedvesnek tűnt és hozzá hasonlóan szeplős volt az arca, haja pedig… bár rövidebb, de éppoly színű, mint az övé. Önmagán kívül még sose találkozott lidérccel. Igaz, ha látott is volna már, úgyse ismerte volna fel emberi alakban.

Végigmérte a fiatalembert és arra gondolt, vajon nem is sejti róla, hogy ő is egy lidérc? Igen. Őszintének és készségesnek tűnt, de mégiscsak egy férfi volt és ő gyűlölte a férfiakat. Eltöprengett tehát azon, hogy vajon miként végezhetne vele. Egy lehetetlen kívánság? Igen. Ezzel szoktak próbálkozni az emberek is. Olvasott már erről a könyvtárban. De vajon, most, hogy ez a férfi felajánlotta neki, tudtán kívül egy másik lidércnek, hogy teljesíti egy kívánságát, vajon őt is köti ezzel már a lidércek átka és belehalhat, ha nem bírja teljesíteni? Nos… talán… mindenesetre egy próbát megér – mosolyodott el, majd kinyíltak cseresznye ajkai és így szólt:

– Kell nekem egy tiszta lelkű férfi, akinek nincsenek irányomban mocskos vágyai, aki nem azt nézi, hogy egy ilyen jó nővel, mint én, miket tehetne meg, hanem akinek őszintén számítok, aki valóban megtenne értem bármit!

A lány, mandulavágású fekete szemeivel parancsolóan nézett a lidércre. Biztos volt abban, hogy ezt a kívánságot lehetetlen teljesíteni, hiszen eddig még olyan férfival nem találkozott, akiben küllemével ne keltett volna vágyakat, aki ne akarta volna megszerezni, birtokolni, kihasználni. Kíváncsian várta, látni akarta, hogy pusztul el egy lidérc egy lehetetlen kívánságtól.

Meglepetésére azonban nem történt semmi. A lidérc el se indult, csak nézte őt döbbenten, sötétbarna szemeivel.
– Miért nem mész? – kiáltott rá a lány dühösen – Azonnal teljesítsd a kívánságomat vagy pusztulj!
Erre a lidérc meglepetten tért magához és így szólt:

– Döbbenet ez a világ! 24 órán belül ez már a sokadik, hogy olyannak ajánlom fel a képességeimet, aki végezni akar velem. A XX. században már senki se ismeri se a bizalmat, se a kedvességet, se a tiszteletet? Nem hittem, hogy valaha visszasírom még Yperpérán pokoli világát…

Még folytatta volna, de szavait a lány fölényesen gúnyos szavai szakították félbe:
– Nem tudom miről hadoválsz itt, de nem is érdekel. Ha nem tudod teljesíteni a kívánságom, felőlem meg is dögölhetsz… – azzal dacosan elfordította a fejét, majd felpattanva már indult is.

– Várj! – jelent meg előtte hirtelen a fiatalember, miután egy pillanatra fellángolt, majd újra testet öltött – De hiszen én teljesítettem a kívánságod. Itt vagyok. Keresve se találhatnál olyat, aki nálam őszintébben a segítségedre akarna lenni. Én vagyok az, akire vágysz. Jöhet a következő kívánság – azzal elmosolyodott. Hangja megnyugtatóan és bizalomkeltőn csengett.

A lány fekete szemei elkerekedtek a meglepettségtől. “Valóban!” – gondolta. – “Hiszen, ha a lidérc még életben van, akkor valóban teljesült a kívánságom. Neki tényleg őszintén számítanék? De nem, hiszen lidérc. Csak kötelességből teszi” – gondolta és elszomorodva jegyezte meg:

– Ugyan! Te lidérc vagy. Teljesítened kell minden kívánságomat. Nem tehetsz mást.

– Tévedsz – komolyodott el a fiatalember – Igaz, valóban lidérc vagyok, de már szabad lidérc. Annak és akkor ajánlom fel a kívánságaimat, akinek csak szeretném. Persze, ha már felajánlottam, teljesítenem kell, különben belehalok. De őszintén mondtam, hogy jöhet a következő kívánságod, mert a történtek ellenére, annak ellenére, hogy az imént nyilvánvalóan végezni akartál velem, én még bízom benned és szeretném, ha boldog lennél.

Végre valakinek valóban számított, hogy mire vágyik, hogy ő mit szeretne és nem várt érte viszonzást. A lány szép szemei könnybe lábadtak a felismeréstől és úgy érezte, mázsás kövek gördülnek le a szívéről. Az öröm napsugara végre bevilágított az oly régóta sötétségben élő lelkének mélyére.