Hajnal csillaga – 15. rész

Ahogy telt-múlt az idő, oly sok kísérletezgetés majd gyakorlás után Ávhriol végül elkészült az új, tökéletesnek gondolt testtel. Még szárnyai is voltak, hogy repülni tudjon, bár lénye részben a fények szövetéből készült, így remélhette, hogy idővel még teleportálásra is képes lesz majd. Nem pont olyan volt, mint a talált lény, mert Ávhriol kicsit másként képzelte a tökéletességet, így amikor hozzá hasonlókat készített, közben kísérletezgetett is.

És milyen volt szerinte a tökéletes test? Először is nem lehetett se fiú, se leány. A vele történtek után úgy vélte, abból csak bajok lennének. Azt is gondolta, az emésztőrendszer is teljesen felesleges. Fontosnak tartotta továbbá, hogy az új test a lehető legjobb anyagból készüljön, mindent kibírjon és mindent túléljen. Tüdőt kapott, de képesnek kellett lennie arra, hogy anélkül is oxigénhez jusson.

Végül eljött az idő. Ávhriol úgy érezte, sikerült létrehozta a lehető legjobb testet gyermeke lelke számára. Már csak a lélek hiányzott belőle, mely életre kelti. Hosszan nézte, elgondolkodva, büszkén. Aztán felkészült az életre keltésére, de…

…ekkor eszébe jutott valami. Szerette a kísérleteket. Kíváncsisága nem ismert határokat. Érdekelte volna, hogy az a lény, melyet talált, és aki önmagától kezdte el beszélni a fények nyelvét és akinek a fénye mire újra látta, sokkal erősebb lett, mint a többi teremtményé… szóval érdekelte, hogy mit tudhat, mire emlékezhet.

Persze meg is kérdezhette volna, de úgy vélte, kérdezni másokat teljességgel felesleges, hisz azok akár hazudhatnak is. Sokkal jobbnak vélte, ha próbára teszi. Elhatározta hát, hogy egy fénylő jellel a barlangba csalja őt és megfigyeli, felismeri-e az űrhajót és miként reagál arra, ha megpillantja az újonnan teremtett testet. Sejtette, hogy igencsak meglepné, hiszen egész addig azt láthatta, miként a többi teremtmény is, hogy az újak, gomolygó felhőből születnek, miután megjelennek őelőtte.

Amikor belépett a barlangba és ragyogó fénye bevilágította a helyet, tétova mozdulatai egyre tudatosabbá kezdtek válni, ahogy emlékei visszatértek. Már pontosan tudta, hogy hol van. Felismerte űrhajójának belsejét, bár Ávhriol már átalakította azt. Aztán villámcsapásként hasított át rajta valamennyi emlékének felismerése. Már lépett is a vezérlőpulthoz, hogy megkísérelje régi kódjával a belépést, hogy meghatározhassa a koordinátáit. Ez pillanatok alatt sikerült is neki. Nem sejtette, hogy két kíváncsi szempár is figyeli minden mozdulatát.